Az őrület határán, és egy lépéssel talán tovább.

Nem fog menni. Nekem nem való társ. Nekem nem családot szánt a sors. Ez biztos. Nem tudok együtt elni senkivel. Valakivel kevesebbet, valakivel többet, de a vége mindig ugyanaz.

Igen, és egy kicsit mégse.

Nem tudom meddig mehet ez. Igazából kicsit talán kétségbe is vagyok esve. NEm tudom meddig működik ez így... Én mindenkivel gonosz vagyok, ez tény, de most valahogymás.
Egyszerre még nem szerettem és utáltam valakit ennyire.
Vanak olyan negatv tulajdonságai amiket nem emelek ki, mert nem tehet róla, és mégis felbasz :D
Pedig ennél toleránsabb vagyok azért...
Igazából bármit csinál gyakorlatilag idegbeteg vagyok. Rajtakívűl álló ok is lehet, az sem számít gyakorlatilag.
Nem sok mindent tudok elviselni. Nagyjából csinálhat bármit, valami úgyis van amibe belekötök.
Ha ez megy napi szinten, mi lesz velünk később. mi lesz ha lesz családunk... vagy lesz-e így családunk. Nem szeretnék ebbe is belebukni mint mindig mindenbe.
Ennek baromira nem így kéne alakulnia.
Nyilván az én rendszeremben van a hiba, ezt tudom. Ellenben nem akarok változtatni. Nem akarok engedni. Semmit nem akarok :(
A másik oldalon viszont az is ott van, hogy nem így leszünk boldogok. Nem így lesz közös jövőnk. Így maximum elmarom magam mellől. Ha ezt az utat választom akkor nyilván jól haladok de nem így kell lennie, ez biztos.




remény mindig van

Sokkal negatívabb a hozzállásom mint az elején. Nem tudom mi a szar van ilyenkor :D Pedig nem kéne... Van egy kurva fasza munkahelyem. (Ott mondjuk soha nincs ilyesmivel problémám igazából...)
Megélek vígan boldogan, és mégis idegbeteg vagyok... Itthon :D
Furcsa dolog ez az egész... Igazából több időt kéne szánnom magamra. Lehet akkor jobb lenne. Legalábbis úgy érzem igen, de valahogy mindig elmarad.
Nem tudom mostanság kiengedni a gőzt sehogy máshogy minthogy kiabálok életem szerelmével. Bár hozzátenném ő akaszt ki :D Szóval nem csak feleslegesen csattan a hátán a dolog.
Nem kéne hogy így legyen... mégis így van.
Mostanában írni sem írok annyit, vagy ha igen közel nem olyan részletesen mint szoktam.
Ezt mindig észreveszem... Akárhányszor kezdek bele.
Nem tudom összeszedni annyira a gondolataimat mint eddig.


De mint mondtam, remény mindig van, többynire az hal meg utoljára. Mint tartja a mondás... :D Hát nem tudom.
Majd lesz valahogy.

i give up.

Nem tudom meddig mehet ez. Olyan ideges vagyok hogy nagyjából szétrobbannék. Nem járok tőle túl messze.

Akarok szaladni, én is énekelni.

Pont egy ilyen estére volt szükségem. :) Lehet amúgy csúnyán hangzik, de igénylem a magányt. Furcsa... :D Nem, inkább vicces :D Most vagyok a legboldogabb egész életemben, mégis ezt gondolom.

Most a magányt azalatt értem, hogy valami felhőtleg boldogságot érzek amiatt, hogy egyedül vagyok,  Szabó Balázs Bandáját hallgatok, és itt fekszik mellettem életem értelme :)

 

 

Féltékenység. Meg oldódik, tudom :) Bár most ez kicsit erős volt tőle, éreztem az élét ami aztilleti, de megoldódik.  Szeretem nagyon, és tudom hogy ő is engem. A fő, hogy ezt mindig észben tartsam.
Nem könnyű, és én sokkal elviselhetetlenebb vagyok e téren, ezt bármikor aláírom. Próbálok megbarátkozni a dologgal, hogy igenis népszerű abban amit csinál, és ezt fokozni is szeretné. Megpróbálok megbékélni ezzel a festős rajzolós dologgal. Bár igazából csak magammal kéne megbékélnem igazából, és akkor nem zavarna a "művészpornó" :D Mondjuk ezt fenntartom, hogy ilye jellegű képeket nem akarok, se rólam, másról meg végképp nem. De talán abba nem halok bele ha portrékat rajzol.
Ilyenkor mindig nehezebb egy kicsit a szívemnek.
Ilyenkor kicsit úgy érzem kitaszítom belőle. Pedig ő az akinek abszolút bérelt helye van egy jóideje, és ez így is marad.

Tudom hogy megoldódik. :) Tennem kell érte, mert most ő a legfontosabb. Idővel majd úgyis megnyugszom, tudom magaml. Pár hónap és helyreáll.

 

Bármilyen problémák is vannak, én  nagyon boldog vagyok. :) Nem tudom leírni mennyire szerelmes hangulat van most :D Még mindig itt vannak a pillangók, még mindig hiányzik amikor elköszön. Még mindig emlékszem milyen is volt amikor sok év után újra megölelt és megcsókolt. Ez életem egy olyan momentuma amit igazából még ötven év múlva is maradéktalanul feltudok majd idézni :D




És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi

közénk,

a kezem s kezed közé,

a kezem s kezed közé....

Fél egy

A megőrülősdi általában később szokott jönni, de ez ugye nyilván nem egy szokványos kapcsolat. A miénk egyértelműen más.
Azonban az alap problémák nyilván itt sem elhanyagolhatóak.
Fontos figyelembe venni azt, hogy bármennyire is veszek vele össze, ő  másik felem, ebből kifolyólag soha nem veszthetem el.
Mivan akkor ha még is? Amikor leereszkedően beszél, megijedek. Jó mondjuk ez éppen nem látszik mivel éppen sárkány vagyok, de egyébként belül tény hogy picit megijedek.
Én tudom hogy soha nem mondanám hogy vége, de mi van akkor ha ő igen? Ha ő haza megy...
Nem tudom mi leszmajd akkor.
Akkor is van viszont egy szint, ami nem érdekel hogy mennyire korrekt, de nem vagyok hajlandó engedni belőle.
Ha már azzaljövök hogy hazamenjek-e az éjszaka kellős közepén viharban, akkor nyilván baj van. (Nem mintha erre nem lett volna valaha példa :DDD )
Bár biztos men mennék haza. Soha többet nem megyek haza.
Úgy indultam neki ennek az egésznek, hogyha bármi van, akkor úgyis haza tudok menni. Tudok, de nem akarok.
Baromi jó nekem egyedül. Vagyis nem egyedül, de a lényeg hogy a szüleim nélkül.
Így is boldogulok. Ha életem szerelme is bedobná a törcsit, valószínűleg akkor is boldogulnék.
Egyedül én vagyok az, aki hosszútávon el tud viselni engem.
Magammal tökjóban vagyok. Az ember effektív miért baszna ki saját magával... Hát nyilván nem. :D
Boldog vagyok vele... Annyit szídtam magam amiért nem volt elég bátorságom három éve. Annyit gondoltam rá, és annyiszor álmodtam vele.
Most amikor pedig itt van, egyszerűen széthullik minden.

 

Minden nap amikor nézem, eszembe jut az a sok idő amit elvesztegettem. Most pedig itt van az az idő, amit igazán értékelnünk kellene, mégsem tesszük.
Nem teszünk azért hogy minősége legyen.
Eszembe jut mindig hogy mennyit is hezitáltam, és most teljesen mindegy, hogy akkor mennyit agyaltam ezen az egészen, amikor most itt vagyok mellette.

Mindig is kérdés volt, hogy minden olyan tökéletes, akkor mi lesz az ami nem stimmel. A kérdésre megvan a válasz.

Együtt élni. Együtt élni baromira nem tudunk. Nem tudom hogy ez most igazán azért van, mert a féltékenység, vagy csak azért mert jellemünknél fogva nem megy. Egyszerűen nem tudom.
Nagyon nehéz. Borzasztóan szeretem, és mégis mindig összeveszünk. Egyszerűen nem értem. Ő az akit a világon nem szerettem még úgy mint senkit, és valamiért a második hónapra kb tökéletesen megőrültem.
Nagyon remélem hogy tényleg gyerek van a dologba és attól vagyok... vagy a cigi miatt.
Kurvára rágyújtanék de nem szabad. Nyilván nem oldaná meg a problémáimat, de kegyetlen jól esne.
Nem csak életem legboldogabb, de legbonyolultab időszaka is.
Teljesen megmagyarázni sem tudom mi az ami kavarog a fejemben, de nem mindig jó.
Én alapból nagyon szeretem őt, hihetetlenül. Rengetegszer elképzeltem azt hogy vele legyek.
Rengetegszer megbántam hogy elengedtem akkor.
Most pedig amikor kaptam egy új esélyt... veszekszünk. Kiakadok, és ideges vagyok. Nyilván magamat  nem kis mértékben kell moderálnom, de még mindig úgy gondolom hogy ez kétemberes dolog... Oka  is vannak annak hogy felkúrom az agyam. Az okot csak ő tudja kiküszöbölni, a hangnemet viszont egyértelműen nekem kell megválogatnom. Illetve a hangerőt szabályozni. Fontos.

day off

Mi is nyomja a pici lelkem. Hát igazából elég sok dolog van. Megint zűrzavart érzek magam körül pedig nem kéne. Sokszor van sírhatnékom (Nagyon remélem hogy csak a cigi, vagy terhes vagyok :D ) Illetve éhes is vagyok nagyjából egész nap, szóval foglalmazzunk úgy hogy zavar van az erőben (Ha tényleg terhes lennék valami fergeteges lenne visszaolvasni miután megvan a poronty)
Na de lényeg a lényeg, megint túlgondolom a dolgokat valószínűleg. Kezdek rágörcsölni erre a kapcsolatra. Keresem a hibát mint a kurvaélet, találok is, és ha találok akkor persze már is plafonon vagyok.
(Megjegyzés: Ha többször leírnám mi jár a buksimban, lehet könnyebb lenne)
A család mizériából is vissza kell vennem. Meg kell valahogy szoknom. Sőt, inkább asszimilálódnom kéne... XD
Talán egyszer menni fog. Sokszor vágytam valami ilyesmire mint ami neki van, most viszont nehezemre esik ebben partnernek lenni.
Ő már közel van, és már nem engedem el, de a családja messze van. Nem csak földrajzilag értem, inkább pszichológiailag. A lelkileg szó, itt nyálasnak bizonyul. :D
Majd megoldódik.

Csinálhatsz bármit

Tudtam hogy nem lesz olyan jó a mai nap mint szerettem volna. Igazából egész nap arra készültem hogy mi vár majd itthon. Én megpróbáltam interaktív lenni, de nem igazán sikerült. Őszinte is voltam, ami csak olaj volt a tűzre :D Mindössze egyetlen egy mondatot hiányoltam, hogy vajon kurvaisten jól éreztem-e magamat. Nem, ez nem volt érdekes.
A válasz igen. Jó volt kicsit fontosnak érezni magam, reklámozni a céget, és kimozdulni egy kicsit abból a kékfehér konzerdobozból. Sokat dolgoztam az elmúlt időszakban, és megérte.
Egyébként is érdeklődök a horgászat iránt, végre össze tudom rakni a sátrat, a rodpodot, és a bexboxot is... Még tanulhattam is a mai nap.
Megvolt az EID is, amit már részletezni nem is merek itthon, de még nagyvonalakban sem akarok róla inkább beszélni. Ez a mai nap ígyis úgyis ment a lecsóba. Igazából már tudtam reggel hogy ez lesz. :S
Nem tudok mit tenni, amit pedig lehetett azt már megtettem. Ezen felül ennyi.
Forr a békülős húsleves, ami szemmel láthatóan nem érdekli különösebben, mert magábazuhant mint egy neutroncsillag.
Nem tudom mikor adja fel, de ha törik ha szakad akkor sem fogok bepuhulni. Nem engedek ebből.
Még a láthatán sem volt amikor a szászvári partnerimegállapodás megszületett, és pontosan tudta miért szerettem volna odamenni. Nem a főnök miatt.
Ezt a féltékenység dolgot elég rendesen meg kell tanulnunk kezelni.
Nagyon szívesen odabújnék hozzá, agyon puszilgatnám, de most nem vagyok hajlandó engedni ... Ezzel is csak tovább kényeztetem.
Kényeztetés... Ja... :) Abszolút így van. De nem bánom, mert szeretem mindennél jobban, viszont ez most olyan dolog, ami fontos volt nekem.


Sajnálom, hogy így alakul ez a mai nap. Sajnálom, hogy nem lepődök meg rajta.

Sajnálom hogy makacs.

 

Bármennyire is rossz most ez így, akkor is ő a világom közepe, a szívem csücske, az én hercegem, a másik felem, az igazi szerelmem.

Nem hiszi el.

Nem hiszi el hogy komolyan felbassza az agyamat. Azthiszi vicces. Nem, egyáltalán nem vicces.
mdfdfld.ld.ld.dvcdvcdvdvclvdl,lfdfsdélféÁSA

Kurvára sok lesz.

Egyedül alszom

Még mindig.

Dührohamok kezelhetősége... Lehetséges.

Nos ebben nem vagyok éppen a legbiztosabb, de biztos tudnám moderálni magam ha akarnám. Nem is arról van szó, hogy nem vagyok boldog, dehogynem vagyok.
Bár a hiba mindenképpen bennem van.
Vegyük át mitől féltékenység a féltékenység. Alapvetően ez mindig egy önbizalomhiányos énképpel áll a lehető legszorosabb összefüggésbe.
Ha minden rendben lenne a fejemben nyilván nem lenne ebből probléma, nem lennék féltékeny.  Vagy nem ennyire.
Nyilván ez a mostani is elkerülhető lett volna, ha  nem történik drágaság részéről írásos reakció.
Lehet féltékeny a főnökömre, de nekem muszáj kommunikálnom vele.
Itt már kicsit több a hasonlóság Gergőt illetően... bár még nem tartunk ott hogy mondjakfel, de ezt a kört már vele is lefutottam egyszer.
Nem igen szeretném hogy a múltvissza köszönjön.
A cél mindenekelőtt egy tökéletes jelent építeni. Nyilcán vannak az együttélésnek nyűgei, de vele bármikor :)
Nagyon szeretem, és fontos nekem.

Let her go.

Megvolt a hatalmas nagy bálozás.
Én boldog voltam. Ő nem annyira. Alapvetően szerintem szépen kezeltük a helyzetet.
Nekem ő a legfontosabb a világon, és nem akarom hogy bármi keresztbe tegyen ennek.
Nem akarom elüldözni magam mellől soha.

Viselkednem kell. Nem szabad állandóan felkúrnom a vérnyomásomat 200 fölé. Ez nem egészséges. Nem szabad ennyit féltékenykednem sem. Nincs miért... Tudom hogy szeret.
Abszolút hiszek abban hogy ő az a másik fél akit nem találtak ki. Nincs semmi ami elválaszthatna tőle.
Abszolút be vagyok biztosítva, már csak ha abból indulok ki hogy tudok olyan tejbegrízt, illetve húslevest főzni, amilyet szeret. (Bár nem tudom hogy lehet olyat csinálni ami nem jó)

Ma van pont három éve amikor elhangzott a rossz döntés. Valamiért így alakult, de kár is rágódnom rajta hogy miért. Biztosan így kellett lennie. Lehet most nem lennék ilyen boldog.


Hova jutottam három évvel ezelőtthöz képest...

Lett egy szakmám, amit nem fogok soha kihasználni, de elmondhatom hogy tanultam. Ezt most nem igazán negatívnak szánom. Érdekes dolgok voltak, meg megvolt a maga szépsége, de valahogy mégsem hiszek benne hogy én erre lennék rendeltetve. Tulajdonképpen nem is tudom még hogy mire vagyok rendeltetve, de ez most nem fontos.
Lett a munkahelyem ami nem a szakmámhoz kapcsolódik, de abszolút boldog vagyok hogy csinálhatom. Szeretem és jó itt dolgozni.
Olyan munkatársaim vannak, akikkel barátságokat is kötöttem. Nyilván nem sok, de azt a pár embert tényleg jó barátnőmnek illetve barátomnak tekintem.
Van egy albérletem. Pontosabban egy fél. Ez nem nagy siker, de elszakadhattam végre a szülői vonaltól.
És hogy miért is csak fél albérletem van... mert a másik felét életem szerelme fizeti.
Végre nem féltem igazán boldog lenni.
Végre nem féltem attól hogy túl szép lehet ahoz hogy igaz legyen. Már pedig igaz. Nem kerestem problémát, nem kerestem kifogást, nem gondolkoztam semmin.

Nekem is, és neki is ez élete legszebb időszaka. Ha ez csak stagnál, már egyenlő az életreszóló boldogsággal. (mint régen simsbe :D )
Már csak néhány kis mérföldkő van vissza. Elhagyni Pécset.
Néha úgy érzem nehéz lesz, néha pedig úgy hogy könnyű lesz. Igazából ameddig nem jutok el odáig, addig nem fogom tudni igazából hogy mit fogok majd érezni.

Ott fog csak kiderülni.


Nem könnyű

Persze hogy nem az, senki nem mondta hogy az lesz :)
De nem bánom. Ezzel nekem kell megbírkóznom, és nem másnak.
Ő az egyetlen aki elől nemszabad soha elzárkóznom, és ezt szépen mindig észben kell tartanom. Nem tudom miért nehezebb ez nekem mint bárki másnak, pedig egy tök értelmes ember vagyok szerintem :D

A saját életemet szerintem megnehezíteni az tény, de alapvetően ha bárki máséről van szó akkor totál tisztán látok :D
nem mondanám nehéznek azt ami most van, de nem is könyű. Megint rengeteg dolgot túl gondolok. Nekem is be kell látom hogy boldogabb is vagyok akkor amikor nem gondolkozom annyit.
Helyrejön majd :)
Csak azt számít hogy mellettem legyen.

 

"And I'm thinking 'bout how people fall in love in mysterious ways"

Megszokni vagy megszökni.

Amilyen szép volt a mai nap, idilli meg minden faszom, annyia jó most az éjszaka :D Geci jó.
Megint nagyon sok a hangulatváltozásom. Pontosaban kettő. Abban valóban igaza van hogy két állapot létezik, amikor jó kedvem van, meg amikor szar, és most így már kifejezetten szar.
Kurvára elegem van a kaja miatti basztatásból.  Amilyen toleránsnak tűnt az elején, a fele nem stimmel. 
A nadrág problémát ne is részletezzem... Az már csak hab a tortán.
Bár lehet feleslegesen csinálom.
Nem kéne ennyire fglalkoztasson ez az egész. Ha fele ilyen szerelmes lennék mondjuk akkor talán nem lenne ebből ennyi vita.

Lehet  nem kéne ennyire a szívemre venni ezt az egészet.