Work Work Work Work !!°/%%

Felvettek :)
Március 19.-től már Veszprémbe hasítok.
Speciel egyik szemem sír a másik nevet felállás van.... Nagyon nagyon szeretnék áruházat nyitni, viszont fáj a szívem itthagyni a meglévőt. Elősorban a csapat miatt. Életem legjobb közege volt.
Várom majd a veszprémi csapatot is, de a pécsit soha nem fogom elfelejteni. :) Velük kezdtem :)
Kicsit félek a költözéstől. Elsősorban nem szeretnéka családjával lakni. Itt nem degradálni akarok senkit, mindössze arról van szó, hogy az életemet már nem ennek fényében szeretném alakítani. Nekem ez a felállás, hogy kettecskén laktunk hihetetlenül  megfelelt, és minnél előbb így is szeretném folytatni. Reményeim szerint tényleg csak pár hónapról lesz szó.
Többet nem igazán szeretnék.
Nagyon izgulok minden miatt...várom az emaileket hogy hogyan tovább, az átadás, mindenféle GP-s dolog :D Meg a legfőbb hogy milyen konszóra kerülhetek majd Nagyon izgi. Legalábbis számomra :D A búcsúzás részétől viszont már most tartok.
Nagyon nehéz lesz :( A részlegtől rettentően, de az áruháztól sem lesz könnyű.
Akad pár ember akit visszasírok majd, biztos leszek benne.
Ha hazajövök, decathlonba mindenképp jövök majd :D Sőt, talán oda előbb is bemegyek mint haza.

deal or no deal

Valahogy csak sikerült helyrerakni ezt a karácsony dolgot,ám ez nem azt jelenti hogy nem lett elbaszva az egész... El lett, de még kerekíthetünk belőle egy elfogadhatót.
Még mindig szomorú,meg mérges vagyok miatta, de tényleg nem veszekedhetek vele ennyit.
Csak mérgezi az én jókedvem, meg az övét is. Én lehet hogy elvegetálok ígyis, de ő nem biztos.
Jókedv. Nem tudom mikor áll helyre.
Sokmindent csinálnék, aztán mégse.
Semmihez nincs türelmem egyszerűen. Mostanság a max is csak felbasz. Nem megy  ez nekem, tök feleslegesen erőlködök azért hogy imponáljak neki.
Semminek nem látom értelmét kb.
Lehet Deca miatt vagyok ideges, nemtudom.
Tényleg nem tudom :D Kb semmit nem tudok. Ez a leginkább jellemző most rám. A semmi.
Várom a karácsonyt, aztán nem tudom... annyira mégse. Várom az ajándékozást, de nem akarok semmi felhajtást. NEm az ajándékokról szól, hanem arrol a hangulatról amit az megteremt, ergo nem fogom elcipelni az összes ajcsit berhidára meg vissza. Esélytelen :D Ahány ház biztos annyi szokás, de én ezt nem csinálom. :D
Lehet karácsonykor helyreáll a kedv.
Bízom benne. Főleg ha Nyuszpók örül az ajádékoknak. Ha nem akkor tényleg szar karácsony lesz.


 

Előre együtt egy csodás karácsonyért.... vagy mégsem.

Minden amit elterveztem, és elképzeltem huss ennyi volt.
Baromira nem várom.... így nem...
Nem maga az ajándék tárgyilagossága lett volna fontos, hanem az a környzetet amit ezzel létrehozhattunk volna...ITTHON.
Hogy hogyan kuszálódott össze ez az egész az nekem sem tiszta teljesen.

Két féle karácsonyi sztori alakulhatott volna ki, ha nem szól előre.
Tekintve hogy előre szólt, nem lett jobb.

A verzió

Karácsony reggel van, vagy dél, vagy kettő, vagy mittudomén, annak függvényében mikor ébredünk fel. Van egy szép minimálisan feldíszített fenyőfánk amit agyon fényképezhetek, mert ez az ELSŐ közöskarácsonyunk.... A karácsonyfa mellett bújik egy egy kis ajándék, az egyik neki, a másik nekem.
Jöhet  várvavárt meghitt pillanat. Ő kibontja, majd meghalokaz izgalomtól hogy tetszik-e neki amit kapott vagy nem... közben én is csimagolom kifelé az enyémet. Kapok valamit ami nem tetszik. Lehet hogy nem tetszett volna, de nyilván megpróbáltam volna örülni neki mert NEM  maga az ajándék mint tárgy fontos, hanem hogy együtt ketten éltük meg ezt. Az első közös ajándékozásunk.
Majd amikor NÁLUK, kiderül, hogy igazából nem ez az ajándékom, hanem ő már napok óta tudta, (ha nem hetek óta ) hogy az igazi ajándékomat nem is otthon fogom megkapni, hanem náluk.
Na igen, geci idegbeteg lettem volna... Ahelyett hogy egy tökéletesen meghitt romantikus karácsonyunk lett volna, nem lett, mert árbaszta a fejemet (nyilván jó célért, mert aranyos akart lenni ezzel a kis csínnyel, ám de még mindig otttvan a képben hogy nem itthon, és nem kettesben ajándékozunk, amit úgy vártam)

 

B verzió

Karácsony reggel van, vagy dél, vagy kettő, vagy mittudomén, annak függvényében mikor ébredünk fel. Van egy szép minimálisan feldíszített fenyőfánk amit agyon fényképezhetek, mert ez az ELSŐ közöskarácsonyunk....
- idáig ugyanaz mint az első verzió, majd jön a csavar -
A fa mellett nem bújuk ajándék vagy éppen pontosan egy, amit én tettem oda.
Itt ugye gyanús lesz a dolog...
Nincsen szopatós ajándék, itt jön a színtiszta valóság. Közéli hogy ő mit akart eredetileg, de nem akart velem gonosz lenni, ezért nem vesz semmit, a valódi ajándékom Berhidán fog lapulni.
Nagyjából az lett volnaa vége hogy hozzábaszom az ajándékát, amivel mehet haza egyedül Berhidára.
Itt akár azt is mondhatta volna hogy nem is vett nekem semmit, de úgysem hittem volna el, szóval háromféle sztorit nem tudok belőle kerekíteni, sarkítsuk csak kettőre.



Mi a véleményem jelenleg a karácsonyról?
Leszarom.
Sírni jobban esik.
Az a lehetőség hogy fogja magát és hazamegy az ajándékomért megint csak nem vígasztal... Gondolom náluk mindenki már várja az ajándékozást, és úgy tudják hogy majd ott náluk fogunk.
Én nem vagyok ettől boldog, mert nem így terveztem, de az sem hozza helyre ha hazamegy érte... Feleslegesen elbasz egy csomó pénzt benzinre és ígyis úgyis elbaszódott az egész, mert tudom hogy húzta keresztül mindazt amit megbeszéltünk..

NEM. Nekem nem mindegy hol vagyunk, és nem mindegy hányan vagyunk akkor abban a pillanatban.

Ha minden maradt volna úgy, ahogy megbeszéltük, akkor akár szép is lehetett volna.
Sőt, életem legszebbkarácsonya lehetett volna.

Akarok szaladni, én is énekelni.

Pont egy ilyen estére volt szükségem. :) Lehet amúgy csúnyán hangzik, de igénylem a magányt. Furcsa... :D Nem, inkább vicces :D Most vagyok a legboldogabb egész életemben, mégis ezt gondolom.

Most a magányt azalatt értem, hogy valami felhőtleg boldogságot érzek amiatt, hogy egyedül vagyok,  Szabó Balázs Bandáját hallgatok, és itt fekszik mellettem életem értelme :)

 

 

Féltékenység. Meg oldódik, tudom :) Bár most ez kicsit erős volt tőle, éreztem az élét ami aztilleti, de megoldódik.  Szeretem nagyon, és tudom hogy ő is engem. A fő, hogy ezt mindig észben tartsam.
Nem könnyű, és én sokkal elviselhetetlenebb vagyok e téren, ezt bármikor aláírom. Próbálok megbarátkozni a dologgal, hogy igenis népszerű abban amit csinál, és ezt fokozni is szeretné. Megpróbálok megbékélni ezzel a festős rajzolós dologgal. Bár igazából csak magammal kéne megbékélnem igazából, és akkor nem zavarna a "művészpornó" :D Mondjuk ezt fenntartom, hogy ilye jellegű képeket nem akarok, se rólam, másról meg végképp nem. De talán abba nem halok bele ha portrékat rajzol.
Ilyenkor mindig nehezebb egy kicsit a szívemnek.
Ilyenkor kicsit úgy érzem kitaszítom belőle. Pedig ő az akinek abszolút bérelt helye van egy jóideje, és ez így is marad.

Tudom hogy megoldódik. :) Tennem kell érte, mert most ő a legfontosabb. Idővel majd úgyis megnyugszom, tudom magaml. Pár hónap és helyreáll.

 

Bármilyen problémák is vannak, én  nagyon boldog vagyok. :) Nem tudom leírni mennyire szerelmes hangulat van most :D Még mindig itt vannak a pillangók, még mindig hiányzik amikor elköszön. Még mindig emlékszem milyen is volt amikor sok év után újra megölelt és megcsókolt. Ez életem egy olyan momentuma amit igazából még ötven év múlva is maradéktalanul feltudok majd idézni :D




És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi

közénk,

a kezem s kezed közé,

a kezem s kezed közé....

Fél egy

A megőrülősdi általában később szokott jönni, de ez ugye nyilván nem egy szokványos kapcsolat. A miénk egyértelműen más.
Azonban az alap problémák nyilván itt sem elhanyagolhatóak.
Fontos figyelembe venni azt, hogy bármennyire is veszek vele össze, ő  másik felem, ebből kifolyólag soha nem veszthetem el.
Mivan akkor ha még is? Amikor leereszkedően beszél, megijedek. Jó mondjuk ez éppen nem látszik mivel éppen sárkány vagyok, de egyébként belül tény hogy picit megijedek.
Én tudom hogy soha nem mondanám hogy vége, de mi van akkor ha ő igen? Ha ő haza megy...
Nem tudom mi leszmajd akkor.
Akkor is van viszont egy szint, ami nem érdekel hogy mennyire korrekt, de nem vagyok hajlandó engedni belőle.
Ha már azzaljövök hogy hazamenjek-e az éjszaka kellős közepén viharban, akkor nyilván baj van. (Nem mintha erre nem lett volna valaha példa :DDD )
Bár biztos men mennék haza. Soha többet nem megyek haza.
Úgy indultam neki ennek az egésznek, hogyha bármi van, akkor úgyis haza tudok menni. Tudok, de nem akarok.
Baromi jó nekem egyedül. Vagyis nem egyedül, de a lényeg hogy a szüleim nélkül.
Így is boldogulok. Ha életem szerelme is bedobná a törcsit, valószínűleg akkor is boldogulnék.
Egyedül én vagyok az, aki hosszútávon el tud viselni engem.
Magammal tökjóban vagyok. Az ember effektív miért baszna ki saját magával... Hát nyilván nem. :D
Boldog vagyok vele... Annyit szídtam magam amiért nem volt elég bátorságom három éve. Annyit gondoltam rá, és annyiszor álmodtam vele.
Most amikor pedig itt van, egyszerűen széthullik minden.

 

Minden nap amikor nézem, eszembe jut az a sok idő amit elvesztegettem. Most pedig itt van az az idő, amit igazán értékelnünk kellene, mégsem tesszük.
Nem teszünk azért hogy minősége legyen.
Eszembe jut mindig hogy mennyit is hezitáltam, és most teljesen mindegy, hogy akkor mennyit agyaltam ezen az egészen, amikor most itt vagyok mellette.

Mindig is kérdés volt, hogy minden olyan tökéletes, akkor mi lesz az ami nem stimmel. A kérdésre megvan a válasz.

Együtt élni. Együtt élni baromira nem tudunk. Nem tudom hogy ez most igazán azért van, mert a féltékenység, vagy csak azért mert jellemünknél fogva nem megy. Egyszerűen nem tudom.
Nagyon nehéz. Borzasztóan szeretem, és mégis mindig összeveszünk. Egyszerűen nem értem. Ő az akit a világon nem szerettem még úgy mint senkit, és valamiért a második hónapra kb tökéletesen megőrültem.
Nagyon remélem hogy tényleg gyerek van a dologba és attól vagyok... vagy a cigi miatt.
Kurvára rágyújtanék de nem szabad. Nyilván nem oldaná meg a problémáimat, de kegyetlen jól esne.
Nem csak életem legboldogabb, de legbonyolultab időszaka is.
Teljesen megmagyarázni sem tudom mi az ami kavarog a fejemben, de nem mindig jó.
Én alapból nagyon szeretem őt, hihetetlenül. Rengetegszer elképzeltem azt hogy vele legyek.
Rengetegszer megbántam hogy elengedtem akkor.
Most pedig amikor kaptam egy új esélyt... veszekszünk. Kiakadok, és ideges vagyok. Nyilván magamat  nem kis mértékben kell moderálnom, de még mindig úgy gondolom hogy ez kétemberes dolog... Oka  is vannak annak hogy felkúrom az agyam. Az okot csak ő tudja kiküszöbölni, a hangnemet viszont egyértelműen nekem kell megválogatnom. Illetve a hangerőt szabályozni. Fontos.

day off

Mi is nyomja a pici lelkem. Hát igazából elég sok dolog van. Megint zűrzavart érzek magam körül pedig nem kéne. Sokszor van sírhatnékom (Nagyon remélem hogy csak a cigi, vagy terhes vagyok :D ) Illetve éhes is vagyok nagyjából egész nap, szóval foglalmazzunk úgy hogy zavar van az erőben (Ha tényleg terhes lennék valami fergeteges lenne visszaolvasni miután megvan a poronty)
Na de lényeg a lényeg, megint túlgondolom a dolgokat valószínűleg. Kezdek rágörcsölni erre a kapcsolatra. Keresem a hibát mint a kurvaélet, találok is, és ha találok akkor persze már is plafonon vagyok.
(Megjegyzés: Ha többször leírnám mi jár a buksimban, lehet könnyebb lenne)
A család mizériából is vissza kell vennem. Meg kell valahogy szoknom. Sőt, inkább asszimilálódnom kéne... XD
Talán egyszer menni fog. Sokszor vágytam valami ilyesmire mint ami neki van, most viszont nehezemre esik ebben partnernek lenni.
Ő már közel van, és már nem engedem el, de a családja messze van. Nem csak földrajzilag értem, inkább pszichológiailag. A lelkileg szó, itt nyálasnak bizonyul. :D
Majd megoldódik.

Csinálhatsz bármit

Tudtam hogy nem lesz olyan jó a mai nap mint szerettem volna. Igazából egész nap arra készültem hogy mi vár majd itthon. Én megpróbáltam interaktív lenni, de nem igazán sikerült. Őszinte is voltam, ami csak olaj volt a tűzre :D Mindössze egyetlen egy mondatot hiányoltam, hogy vajon kurvaisten jól éreztem-e magamat. Nem, ez nem volt érdekes.
A válasz igen. Jó volt kicsit fontosnak érezni magam, reklámozni a céget, és kimozdulni egy kicsit abból a kékfehér konzerdobozból. Sokat dolgoztam az elmúlt időszakban, és megérte.
Egyébként is érdeklődök a horgászat iránt, végre össze tudom rakni a sátrat, a rodpodot, és a bexboxot is... Még tanulhattam is a mai nap.
Megvolt az EID is, amit már részletezni nem is merek itthon, de még nagyvonalakban sem akarok róla inkább beszélni. Ez a mai nap ígyis úgyis ment a lecsóba. Igazából már tudtam reggel hogy ez lesz. :S
Nem tudok mit tenni, amit pedig lehetett azt már megtettem. Ezen felül ennyi.
Forr a békülős húsleves, ami szemmel láthatóan nem érdekli különösebben, mert magábazuhant mint egy neutroncsillag.
Nem tudom mikor adja fel, de ha törik ha szakad akkor sem fogok bepuhulni. Nem engedek ebből.
Még a láthatán sem volt amikor a szászvári partnerimegállapodás megszületett, és pontosan tudta miért szerettem volna odamenni. Nem a főnök miatt.
Ezt a féltékenység dolgot elég rendesen meg kell tanulnunk kezelni.
Nagyon szívesen odabújnék hozzá, agyon puszilgatnám, de most nem vagyok hajlandó engedni ... Ezzel is csak tovább kényeztetem.
Kényeztetés... Ja... :) Abszolút így van. De nem bánom, mert szeretem mindennél jobban, viszont ez most olyan dolog, ami fontos volt nekem.


Sajnálom, hogy így alakul ez a mai nap. Sajnálom, hogy nem lepődök meg rajta.

Sajnálom hogy makacs.

 

Bármennyire is rossz most ez így, akkor is ő a világom közepe, a szívem csücske, az én hercegem, a másik felem, az igazi szerelmem.

Nem hiszi el.

Nem hiszi el hogy komolyan felbassza az agyamat. Azthiszi vicces. Nem, egyáltalán nem vicces.
mdfdfld.ld.ld.dvcdvcdvdvclvdl,lfdfsdélféÁSA

Kurvára sok lesz.

Egyedül alszom

Még mindig.

Dührohamok kezelhetősége... Lehetséges.

Nos ebben nem vagyok éppen a legbiztosabb, de biztos tudnám moderálni magam ha akarnám. Nem is arról van szó, hogy nem vagyok boldog, dehogynem vagyok.
Bár a hiba mindenképpen bennem van.
Vegyük át mitől féltékenység a féltékenység. Alapvetően ez mindig egy önbizalomhiányos énképpel áll a lehető legszorosabb összefüggésbe.
Ha minden rendben lenne a fejemben nyilván nem lenne ebből probléma, nem lennék féltékeny.  Vagy nem ennyire.
Nyilván ez a mostani is elkerülhető lett volna, ha  nem történik drágaság részéről írásos reakció.
Lehet féltékeny a főnökömre, de nekem muszáj kommunikálnom vele.
Itt már kicsit több a hasonlóság Gergőt illetően... bár még nem tartunk ott hogy mondjakfel, de ezt a kört már vele is lefutottam egyszer.
Nem igen szeretném hogy a múltvissza köszönjön.
A cél mindenekelőtt egy tökéletes jelent építeni. Nyilcán vannak az együttélésnek nyűgei, de vele bármikor :)
Nagyon szeretem, és fontos nekem.

Let her go.

Megvolt a hatalmas nagy bálozás.
Én boldog voltam. Ő nem annyira. Alapvetően szerintem szépen kezeltük a helyzetet.
Nekem ő a legfontosabb a világon, és nem akarom hogy bármi keresztbe tegyen ennek.
Nem akarom elüldözni magam mellől soha.

Viselkednem kell. Nem szabad állandóan felkúrnom a vérnyomásomat 200 fölé. Ez nem egészséges. Nem szabad ennyit féltékenykednem sem. Nincs miért... Tudom hogy szeret.
Abszolút hiszek abban hogy ő az a másik fél akit nem találtak ki. Nincs semmi ami elválaszthatna tőle.
Abszolút be vagyok biztosítva, már csak ha abból indulok ki hogy tudok olyan tejbegrízt, illetve húslevest főzni, amilyet szeret. (Bár nem tudom hogy lehet olyat csinálni ami nem jó)

Ma van pont három éve amikor elhangzott a rossz döntés. Valamiért így alakult, de kár is rágódnom rajta hogy miért. Biztosan így kellett lennie. Lehet most nem lennék ilyen boldog.


Hova jutottam három évvel ezelőtthöz képest...

Lett egy szakmám, amit nem fogok soha kihasználni, de elmondhatom hogy tanultam. Ezt most nem igazán negatívnak szánom. Érdekes dolgok voltak, meg megvolt a maga szépsége, de valahogy mégsem hiszek benne hogy én erre lennék rendeltetve. Tulajdonképpen nem is tudom még hogy mire vagyok rendeltetve, de ez most nem fontos.
Lett a munkahelyem ami nem a szakmámhoz kapcsolódik, de abszolút boldog vagyok hogy csinálhatom. Szeretem és jó itt dolgozni.
Olyan munkatársaim vannak, akikkel barátságokat is kötöttem. Nyilván nem sok, de azt a pár embert tényleg jó barátnőmnek illetve barátomnak tekintem.
Van egy albérletem. Pontosabban egy fél. Ez nem nagy siker, de elszakadhattam végre a szülői vonaltól.
És hogy miért is csak fél albérletem van... mert a másik felét életem szerelme fizeti.
Végre nem féltem igazán boldog lenni.
Végre nem féltem attól hogy túl szép lehet ahoz hogy igaz legyen. Már pedig igaz. Nem kerestem problémát, nem kerestem kifogást, nem gondolkoztam semmin.

Nekem is, és neki is ez élete legszebb időszaka. Ha ez csak stagnál, már egyenlő az életreszóló boldogsággal. (mint régen simsbe :D )
Már csak néhány kis mérföldkő van vissza. Elhagyni Pécset.
Néha úgy érzem nehéz lesz, néha pedig úgy hogy könnyű lesz. Igazából ameddig nem jutok el odáig, addig nem fogom tudni igazából hogy mit fogok majd érezni.

Ott fog csak kiderülni.


Nem könnyű

Persze hogy nem az, senki nem mondta hogy az lesz :)
De nem bánom. Ezzel nekem kell megbírkóznom, és nem másnak.
Ő az egyetlen aki elől nemszabad soha elzárkóznom, és ezt szépen mindig észben kell tartanom. Nem tudom miért nehezebb ez nekem mint bárki másnak, pedig egy tök értelmes ember vagyok szerintem :D

A saját életemet szerintem megnehezíteni az tény, de alapvetően ha bárki máséről van szó akkor totál tisztán látok :D
nem mondanám nehéznek azt ami most van, de nem is könyű. Megint rengeteg dolgot túl gondolok. Nekem is be kell látom hogy boldogabb is vagyok akkor amikor nem gondolkozom annyit.
Helyrejön majd :)
Csak azt számít hogy mellettem legyen.

 

"And I'm thinking 'bout how people fall in love in mysterious ways"

Megszokni vagy megszökni.

Amilyen szép volt a mai nap, idilli meg minden faszom, annyia jó most az éjszaka :D Geci jó.
Megint nagyon sok a hangulatváltozásom. Pontosaban kettő. Abban valóban igaza van hogy két állapot létezik, amikor jó kedvem van, meg amikor szar, és most így már kifejezetten szar.
Kurvára elegem van a kaja miatti basztatásból.  Amilyen toleránsnak tűnt az elején, a fele nem stimmel. 
A nadrág problémát ne is részletezzem... Az már csak hab a tortán.
Bár lehet feleslegesen csinálom.
Nem kéne ennyire fglalkoztasson ez az egész. Ha fele ilyen szerelmes lennék mondjuk akkor talán nem lenne ebből ennyi vita.

Lehet  nem kéne ennyire a szívemre venni ezt az egészet.

River flows in you ▬

 

Egyedül a konyhában teával, zenével, és a laptopommal. Ezt annyiszor elképzeltem :)
Mondjuk eddig az ábrándokban nem volt szó arról, hogy életem szerelme éppen a másik szobában szuszog, de most még is így van.Úgy képzeltem el, hogy egyedül, vagy egy barátnőmmel lakok majd :D 
Egyáltalán nem bánom ami azt illeti.
Most valami hihetetlen idilli pillanatot élek meg. Ha egy icipicivel nagyobb ablakom lehetne terasszal na akkor lenne fullos igazán :)
Az idő is tökéletes. Nem hideg, és nem meleg. Pont kellemes.
Főzök, és az ég világon nem csesztet senki hogy mit hogyan és miért csinálok.
Vissza is mehetnék a szobába a laptoppal, de nem akarok. Jól érzem most itt magam :)
Annyira jó most minden. Szeretem hogy annak ellenére hogy együtt élek a szerelmemmel, neki is megvan a maga kis privát szférája, és nekem is.
Most nem zavar semmi az ég világon. Szeretek vele lenni. Hiányzik ha nem vagyok itthon.
Boldog vagyok :) Régóta először, és most úgy igazán.
Ma is megvolt a kellő kis kikapcsolódás közösen. Heti fallabda :D  Szeretem hogy ilyen kis kitartó :) Nem gondoltam volna hogy így lesz, és így van. Túl tökéletes, hogy elhigyjem ezt az egészet, pedig lassan megy. :)
Kriszti húslevest főz :D Hihetetlen. Soha nem gondoltam volna hog valaha így lesz. Pedig most így van :D Semmit nem akartam eddig elhinni XD  Úgy tűnik minden napra van egy kifejezés amit hatványozottan használok :D Na mindegy, elkalandoztam.
Az se érdekel, hogy város, az se érdekel hogy gyerekek visítanak az ablak alatt. A zene kompenzál mindent :D
És jó most picit egyedül lenni.

VLOG.

Igazából ez is megvan. :D Nem gondoltam volna (igen ezt sem XD ez a mai a mit nem gondolt volna Kriszti nap) hogy valaha youtube videózás lesz, pedig most az van.
Vele természetesen ez is jó :D Ez is közös.
Jött egy érdekesebb komment is, hogy kíváncsiak a véleményemre. :D Nem rossz alapvetően a felvetés. Bár nem egészen egyezik a mi helyzetünkkel.
Talán fogok részletesebben is beszélni a dologról. Mondjuk nem terveztem hogy szerves része leszek ennek az egész videózásnak, úgy gondoltam hogy talán néha néha belefér egy kevés beszélgetés, meg ami közbe jött ötlet hogy filmeket vesézzünk ki.
No, de mi is ez a téma... annyira nem áll messze, lényegében az életem legfontosabb részéről beszélük XD
Miért választottam egy "értelmes 3D grafikust, a mostani focisták meg nyomik meg ilyenek helyett"
Az idézet nem pontos, nem akartam ctrl+c ctrl+v-zni, de a lényeg talán ez.
Az a baj a mai emberekkel, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy alapvetően miről szól egy párkapcsolat, vagy hogy milyen egy párkapcsolat.
Az emberek saját magukat sem ismerik teljesen. Nem tudják milyen emberek valójában, ebből kifolyólag azt sem tudják milyen lenne, ha meglenne számukra a másik felük.
Elég mélyen kezdtem talán bele ebbe a problémába, de nem is baj.
Egyik munkatársam tökéletesen vélekedik erről, Bár ő a szélsőségesebb oldalát képviseli a dolognak. Neki egyáltalán nincs barátnője jelenleg, és nem is akar. Addig legalábbis semmiképpen nem, ameddig nem tudja egyedül is ugyanazt a boldogságot, és teljes értékű életet prezenetálni magának egyedül is.
Ebben végülis van valami. Ha egyedül is boldog az ember, és úgy érzi hogy teljes életet él, nyilván kevesebb problémával rendelkezik, nyugodtabb az élete, és boldogabb kapcsolatot tud majd teremteni. Legalábbis én ebbe abszolút látok fanáziát.
Nekem mondjuk ez nem volt lehetőség... Keveset voltam egyedül életembe. Legalábbis névlegesen mindig volt egy kapcsolatom, de teljesnek sose éreztem az egészet. Most az. Abszolút boldog vagyok. Nekem speciel kellett hozzá Ő, de attól függetlenül amit most érzek, az valami hihetetlen jó. Nem tudom leírni mennyire vagyok boldog.
És mennyi személyiségváltozáson megyek, illetve mentem keresztül az elmúlt hónapba ennek kapcsán. Egyszer talán ezt is levésem, de most nem ezen a vonalon indultam el.
A tökéletes párkapcsolat megtalálása.
KELL
a közös... Az ellentétek lehet vonzák egymást, de nem a szerelemben. Igen is két ember akkor lesz a legboldogabb, ha sok a közös bennük. Nem csak az érdeklődésüket tekintve, hanem a személyiségüket tekintve.
Kell hogy hasoníltson az a két ember.
Mi hasonlítunk :) Nem is kicsit. 5 évvel ezelőtt is, és most sem volz kérdés. A döntés volt nehezebb, de azóta megszületett. Együtt. :)
A lányok alapvetően nem félnek a kockáktól, mint a tűztől, mindössze kevés az a lány, akinek ehez passzol az érdeklődési köre.
Sokan elkönyvelik hogy kockák , sok időt töltenek a gép előtt, és a lányok legnagyobb öngólja többnyire a hiúság. Ha sok időt van gép előtt, akkor sok idő megy a lecsóba. Holott ez szerintem mással is így van :D Ha belegondolok egy gyúrós csávó esetébe, aki rendszeresen eljár edzeni, akkor ott is rengeteg együtt töltött idő megy a levesbe, VISZONT kurvára kompenzálja a külseje.
Itt bejött az egó. Itt már annyira nem baj hogy az együtt töltött idő milyen minségű, vagy hogy van-e egyáltalán ilyen. De ez bármlilyen mások hoibbnál így van.
Sajnos ennek van valamiért egy negatív hangvétele, hogy kocka. Nem tudom megmondani hogy miért.
Személyszerint engem nem zavar. Ja, és persze hoy nem zavar, mert a párom nem kocka. :) Mindössze dolgozik. Ezért jön a pénz, amiből megélhet.

Hogyan is képzelek el egy kockát.

Szerintem ezt az ember kinövi. Ez a kockaság szerintem ott bezárul, amikor az ember rájön hogy igen is kell a pénz a megélhetéshez, és dolgozni kell.
Amikor már nem az az első, hogy suliból hazaérve táskát lebaszva már nyomja be a gépet hogy minnél hamarabb induljon a játék, hanem melóból hazaérve, inkább  eldől, mert látástól mikulásig dolgozik.
Szerintem annak itt vége van, de persze ez nem teljesen így van. Biztosan  vannak olyan nem önnálló ámbár dolgozó emberek akik munka után bizony leülnek billentyűzetet csattogtatni, kaja van mert anya főzött, hiába 40 éves nyilván még mindig kap enni a kicsi fia, így van idő játékra. :D
Nos, valahogy így képzelem el.
Nincs baj a számítógépes játékokkal, ha az ember megtalálja a helyét és az idejét. Ha nem az együtt töltött idő minőségének rovására megy, ám legyen :)
Kevés az olyan lány aki mondjuk játszik, de személyiségben és külsőleg is összeférhet emberekkel. Nyilván mindenkinek megvan az elképzelése arról hogy milyen párja lesz. Minél töb ilyen kritérium van, annál inkább szűkül a kör. Nyilván nem lehetetlen, csak nehéz.
Nos, ennek kapcsán ennyi. Én megtaláltam életem szerelmét akivel boldog vagyok :)


Tegnap volt egy csomó minden, ami eszembe jutott, és tök leírtam volna, mégis elfelejtettem az összeset :S
Pont azért kezdtem el ezt az egészet, hogy minden olyasmi ami picit is fontosabb, vagy szöget üt a fejembe, az megmaradjon, és jó legyen visszaolvasni :D
Na, ez így pont nem valósul meg :D Pedig annyira fáradtnak sem mondanám magamat. Tegnap is pihenőnapom volt. és egész nyugis volt, nem fáradtam el kifejezettebben. Bár a buszozás le szokott szívni, de még azt sem tudom elmondani igazán hogy amiatt lett volna, mert nem.
Zenét hallgattam meg nézelődtem. Nem volt rossz otthon, de különösebben hiányozni sem hiányzott az egész. Csak egy kötelező kör volt gyakorlatilag.
Kíváncsi lennék nekik milyen... Lehet nekik is olyan mint nekem.
Törpe viszont nagyon hiányzik... Manó is :)
Mindig volt valami körülöttem amit tudtam babajgatni.  Berhidába ezt szeretem a legjobban, a sok kutyát :D
Kb egy megvalósult álom lenne életem végéig ilyen kis pici dögöket szeretgetni.
Remélem ha legközelebb megyünk azért még lesznek kiskutyák.