No lám lám. Ismételten elég régen jártam erre :D Május óta azért elég sokminden változott.
Talán kezdjük a kis németországi nyaralásommal. :) hihetetlenül hiányzik mindenki. Jó, nem mindenki  :D De akiket kinnt ismertem meg, ők igen. Főleg Bordásék :) Annyira emlékszem még mindig arra a búcsúzkodós napra. Elég szomorú volt, de boldog is. Nem tudom hova húzott inkább a szívem. Oda vagy haza. Talán ha csak pár napot nyerhettem volna vele, de még annyit se. Mostmár végülis mindegy. Itthon vagyok.
Elég furca volt hozzászokni. 3 hónap azért 3 hónap :) Imádtam az ottani mindennapjaimat, aztán végülis szép lassan visszazökkentem az itthoni megszokottba. Na de hogy azóta mennyi minden történt :D Mozgalmasan kezdtem. Természetesen nem maradhatotott el az ajándékozás. Milyen boldog voltam amikor mindenkit meglephettem valami icipici aprósággal :) Anya esetében természetesen nem volt nehéz dolgom. :) Mondjuk másnál sem igazán. Olyan jó volt látni mindenkit ahogy mosolyog, vagy még el is érzékenyül kicsit mellé. :) Kóbin kifejezetten meglepődtem. Na de hogy ő hogy meglepődött :D Azt mondta nem is gondolta hogy ő majd kap valamit. Hát hogy ne kapna hiszen ő is a szívem egy pici részébe befészkelte magát :) Ő is egy igazi kis angyal. Roli mondjuk hulla laza volt mint mindig, de tudtam én hogy neki is nagyon jól esett :D
A lányok is édesek voltak :) Szandra akármilyen link, én örültem neki hogy minnél előbb láthattam. :) No de aztán jött igazából a hab a tortán. Már érett a szakítás. Különösebben nem tudom mai napig mi volt az oka, de valamiért mindig egy kicsivel idegenebbnek, gyerekesebbnek, és bosszantóbbnak találtam ezt az egész kapcsoltot. Próbálkoztam menteni amit lehet de ha a végső lemondás megtörtént akkor nincs mit ragozni rajta. Véleményem szerint. Szar dolgok mondjuk. Nórival kegyetlen jól elvoltunk, hibátlan volt a mi kis négyesünk, meg amennyire oda voltunk a Konrád gyerkőcökért. Úgy tűnik én voltam a leggyengébb és én hullottam ki legelőször. Pedig elterveztük életünk hátralevő részét :D Azonban ez sincs kizárva, hogy a kis pici álmok valóra válnak. Ha öregasszony leszek akkor is imádni fogom a Nórit :) De érzékelhetően más a helyzet amióta nem vagyunk mindketten családtagok. Azért remélem ő is így gondolja az egészet és nem fog elfelejteni.
Az egész buli lecsengése után nem terveztem az új dolgokat. hagytam had alakuljon magától minden.
Ha valami kicsit komolyabbra is fordulhatott volna egyértelműen romba döntöttem az egészet .  Azthiszem végszónak mára ez pont elég is.