Hát öcsém fel van adva saját magamnak is a lecke. Átgondolni is kemény az egészet, nem hogy megélni. Borzalmas mód mérges és szomorú vagyok. Szeretem imádom, és mégis olyan reményvesztett vagyok. Egyszer hazudott, megteheti máskor is, szemrebbenés nélkül mint ahogy legutóbb. Meg kéne próbálnom elfelejteni ezt az egészet, de biztos nem fog menni. Azt is annyira éreztem hogy sántít a sztori, és előbb utóbb csak csak kikívánkozott, és nem érzem azt hogy a Fair Play jegyében élnénk meg a kapcsolatunkat. Pedig megegyeztünk már a legelején hogy nincs még kegyes hazugság se, semmi. Ehez képest simán beadta nekem a hülyét. Fogalmam sincs miről beszélgettek, de pontosan tudom hogy ezekben a kis apró részletekben bújik meg a kisördög. Pontosan tudta hogy ezzel imponál a csajnak ha ír neki üzenetet, és úgy köszönti fel. Nem vagyok komplett idióta. Én sem viccből írtam neki mindig külön, pedig aztán közöm nem volt hozzá akkor még. És lássak csodát lett. :) Nem mintha bánnám. Ő életem legnagyobb ajándéka. Úgy néz ki a nagy boldogság a rossz dolgokkal is párosul. Ezt mondjuk valahogy tényleg el kell fogadnom
Ez a kis picúros ráadás a végére még hiányzott. Ha nem szólnék érte ugyanúgy le is szarná mint nemrég annál a buta picsánál. -.- Áhh, faszom :( Nem tudom mi lesz, annyira rossz. De nem veszthetem el, és nem is menekülhetek belőle. Igazából hiába ez lenne a könnyebb út biztos belepusztulnék. Hogy megoldás létezik-e rá azt nem tudom. Talán az idő. :'( megpróbálok kevesebbet gondolkozni. :(