Ha léteznének angyalok, ő biztosan az lenne.

Kemény volt a ma délután. Felfoghatatlan hogy megváltozott. De csak kívülről. Még mindig poénkodik. Erre is számítottam igazán. :) Nehéz volt nem kimutatni mennyire rossz így látni, bár szerintem tudta. Elég jól ismert mindig. Neéz volt elköszönni tőle. Annyira bízok benne hogy rendbe jön.  Megint olyan  kis ovális feje lesz, kisimul az arca, és jó lesz a lába, visszajön a haja színe. Féltem is ami azt illeti. Nem tudom mi vár rá... lkezelés, műtét bármi, nem tudom mi lesz vele. De nem is akartam faggatózni erről az egészről. Kíváncsi lettem volna rá, de neki nem erre volt szüksége :) Mosolyra volt szüksége. Ha etől meggyógyulna egész nap ott ülnék mellette és vigyorognék mint egy hülyegyerek, de sajnos ez nem így működik.

Majd elmúlik

Még mindig rengeteget pörög az agyam azokon amiket el kéne engednem. Néha úgy érzem nem is teszek ellene hogy változzon is bármi.Nem tudok úgy tenni, mintha nem érdekelne hogy mit csinál. De igen érdekel. Nem tudom magamban tartani.
Annyira féltem. Ahogy közeledett a hétfő, minden perccel egyre nagyobb lett a gyomorgörcs. Próbáltam lenyomni minden gondolatot, minden gonoszat, de nem ment. Láttam előre és így is lett, sírás lett a vége. Mindig ugyanaz a lemez, mindig ugyanazok a mondatok, ugyanazok az emlékek. Egyáltalán nem fakulnak. él év alatt, semmi lényegeset nem felejtettem el, maximum néhány apró jelentéktelen részleteket.
Azok a mondatok és képek, amik ténylegesen szíven szúrtak, még mindig itt vannak előttem.
Azt a rengeteg haragot amitérzek, azt kéne elengednem, és nem őt. Még mindig rengeteget gondolok arra, hogy hogyan alakulhatott volna az életem, ha akkor másképp döntök. Ha türelmesebb lettem volna, és okos. Ha nem estem volna neki egyből azokkal az információkkal amiket megszereztem, hanem okos nő módjára viselkedem, akkor tényleg minden kiderülhetett volna.
De ideges voltam. Mai napig emlékszem rá hogy remegtem, zokogtam, csapkolódtam, őrjöngtem dühömben. És nagyon nagyon félek, mert mai napig átverve érzem magam. Ez pedig általában nem egyszer történik meg. Pláne nem olyan naív és buta emberekkel mint én. Most is akkora gombóc van a torkomban.
Viszont elterveztem mindent. Az egyik oldalon a régi lemez, tele gyűlölettel, sérelmekkel. A másik oldalon pedigott van minden amit szeretnék, minden ami boldog, és hasznos. Én pedig a kettő között állok.
Semmi esetre sem jobb, sőt, talán ez a legrosszabb pozíció amit választhattam.  Attól tartok többet lépek hátrafelé, mint előre.
Előre csak az idő visz, de közel sem olyan gyorsan mintamennyire szeretném. Sokat tekintek hátra. Néha hiányzik is, de nem is. Ha ő nem lenne nekem, minden más lenne, de ez a más, nem feltétlen takarja azt hogy most minden jó lenne.
Minden okkal történik, ez is okkal történt. Kellett nekem egy büdös nagy pofon. Valószínűleg megérdemeltem. Nem tartom magam jó embernek, inkább olyannak aki kicsit érett az idővel és megpróbált jó útra térni. Kb mint egy bűnöző :D
Az élet nem kegyelmez