Tudtam hogy nem lesz olyan jó a mai nap mint szerettem volna. Igazából egész nap arra készültem hogy mi vár majd itthon. Én megpróbáltam interaktív lenni, de nem igazán sikerült. Őszinte is voltam, ami csak olaj volt a tűzre :D Mindössze egyetlen egy mondatot hiányoltam, hogy vajon kurvaisten jól éreztem-e magamat. Nem, ez nem volt érdekes.
A válasz igen. Jó volt kicsit fontosnak érezni magam, reklámozni a céget, és kimozdulni egy kicsit abból a kékfehér konzerdobozból. Sokat dolgoztam az elmúlt időszakban, és megérte.
Egyébként is érdeklődök a horgászat iránt, végre össze tudom rakni a sátrat, a rodpodot, és a bexboxot is... Még tanulhattam is a mai nap.
Megvolt az EID is, amit már részletezni nem is merek itthon, de még nagyvonalakban sem akarok róla inkább beszélni. Ez a mai nap ígyis úgyis ment a lecsóba. Igazából már tudtam reggel hogy ez lesz. :S
Nem tudok mit tenni, amit pedig lehetett azt már megtettem. Ezen felül ennyi.
Forr a békülős húsleves, ami szemmel láthatóan nem érdekli különösebben, mert magábazuhant mint egy neutroncsillag.
Nem tudom mikor adja fel, de ha törik ha szakad akkor sem fogok bepuhulni. Nem engedek ebből.
Még a láthatán sem volt amikor a szászvári partnerimegállapodás megszületett, és pontosan tudta miért szerettem volna odamenni. Nem a főnök miatt.
Ezt a féltékenység dolgot elég rendesen meg kell tanulnunk kezelni.
Nagyon szívesen odabújnék hozzá, agyon puszilgatnám, de most nem vagyok hajlandó engedni ... Ezzel is csak tovább kényeztetem.
Kényeztetés... Ja... :) Abszolút így van. De nem bánom, mert szeretem mindennél jobban, viszont ez most olyan dolog, ami fontos volt nekem.


Sajnálom, hogy így alakul ez a mai nap. Sajnálom, hogy nem lepődök meg rajta.

Sajnálom hogy makacs.

 

Bármennyire is rossz most ez így, akkor is ő a világom közepe, a szívem csücske, az én hercegem, a másik felem, az igazi szerelmem.