Együtt élni. Együtt élni baromira nem tudunk. Nem tudom hogy ez most igazán azért van, mert a féltékenység, vagy csak azért mert jellemünknél fogva nem megy. Egyszerűen nem tudom.
Nagyon nehéz. Borzasztóan szeretem, és mégis mindig összeveszünk. Egyszerűen nem értem. Ő az akit a világon nem szerettem még úgy mint senkit, és valamiért a második hónapra kb tökéletesen megőrültem.
Nagyon remélem hogy tényleg gyerek van a dologba és attól vagyok... vagy a cigi miatt.
Kurvára rágyújtanék de nem szabad. Nyilván nem oldaná meg a problémáimat, de kegyetlen jól esne.
Nem csak életem legboldogabb, de legbonyolultab időszaka is.
Teljesen megmagyarázni sem tudom mi az ami kavarog a fejemben, de nem mindig jó.
Én alapból nagyon szeretem őt, hihetetlenül. Rengetegszer elképzeltem azt hogy vele legyek.
Rengetegszer megbántam hogy elengedtem akkor.
Most pedig amikor kaptam egy új esélyt... veszekszünk. Kiakadok, és ideges vagyok. Nyilván magamat  nem kis mértékben kell moderálnom, de még mindig úgy gondolom hogy ez kétemberes dolog... Oka  is vannak annak hogy felkúrom az agyam. Az okot csak ő tudja kiküszöbölni, a hangnemet viszont egyértelműen nekem kell megválogatnom. Illetve a hangerőt szabályozni. Fontos.