Pont egy ilyen estére volt szükségem. :) Lehet amúgy csúnyán hangzik, de igénylem a magányt. Furcsa... :D Nem, inkább vicces :D Most vagyok a legboldogabb egész életemben, mégis ezt gondolom.

Most a magányt azalatt értem, hogy valami felhőtleg boldogságot érzek amiatt, hogy egyedül vagyok,  Szabó Balázs Bandáját hallgatok, és itt fekszik mellettem életem értelme :)

 

 

Féltékenység. Meg oldódik, tudom :) Bár most ez kicsit erős volt tőle, éreztem az élét ami aztilleti, de megoldódik.  Szeretem nagyon, és tudom hogy ő is engem. A fő, hogy ezt mindig észben tartsam.
Nem könnyű, és én sokkal elviselhetetlenebb vagyok e téren, ezt bármikor aláírom. Próbálok megbarátkozni a dologgal, hogy igenis népszerű abban amit csinál, és ezt fokozni is szeretné. Megpróbálok megbékélni ezzel a festős rajzolós dologgal. Bár igazából csak magammal kéne megbékélnem igazából, és akkor nem zavarna a "művészpornó" :D Mondjuk ezt fenntartom, hogy ilye jellegű képeket nem akarok, se rólam, másról meg végképp nem. De talán abba nem halok bele ha portrékat rajzol.
Ilyenkor mindig nehezebb egy kicsit a szívemnek.
Ilyenkor kicsit úgy érzem kitaszítom belőle. Pedig ő az akinek abszolút bérelt helye van egy jóideje, és ez így is marad.

Tudom hogy megoldódik. :) Tennem kell érte, mert most ő a legfontosabb. Idővel majd úgyis megnyugszom, tudom magaml. Pár hónap és helyreáll.

 

Bármilyen problémák is vannak, én  nagyon boldog vagyok. :) Nem tudom leírni mennyire szerelmes hangulat van most :D Még mindig itt vannak a pillangók, még mindig hiányzik amikor elköszön. Még mindig emlékszem milyen is volt amikor sok év után újra megölelt és megcsókolt. Ez életem egy olyan momentuma amit igazából még ötven év múlva is maradéktalanul feltudok majd idézni :D




És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi

közénk,

a kezem s kezed közé,

a kezem s kezed közé....