deal or no deal

Valahogy csak sikerült helyrerakni ezt a karácsony dolgot,ám ez nem azt jelenti hogy nem lett elbaszva az egész... El lett, de még kerekíthetünk belőle egy elfogadhatót.
Még mindig szomorú,meg mérges vagyok miatta, de tényleg nem veszekedhetek vele ennyit.
Csak mérgezi az én jókedvem, meg az övét is. Én lehet hogy elvegetálok ígyis, de ő nem biztos.
Jókedv. Nem tudom mikor áll helyre.
Sokmindent csinálnék, aztán mégse.
Semmihez nincs türelmem egyszerűen. Mostanság a max is csak felbasz. Nem megy  ez nekem, tök feleslegesen erőlködök azért hogy imponáljak neki.
Semminek nem látom értelmét kb.
Lehet Deca miatt vagyok ideges, nemtudom.
Tényleg nem tudom :D Kb semmit nem tudok. Ez a leginkább jellemző most rám. A semmi.
Várom a karácsonyt, aztán nem tudom... annyira mégse. Várom az ajándékozást, de nem akarok semmi felhajtást. NEm az ajándékokról szól, hanem arrol a hangulatról amit az megteremt, ergo nem fogom elcipelni az összes ajcsit berhidára meg vissza. Esélytelen :D Ahány ház biztos annyi szokás, de én ezt nem csinálom. :D
Lehet karácsonykor helyreáll a kedv.
Bízom benne. Főleg ha Nyuszpók örül az ajádékoknak. Ha nem akkor tényleg szar karácsony lesz.


 

Előre együtt egy csodás karácsonyért.... vagy mégsem.

Minden amit elterveztem, és elképzeltem huss ennyi volt.
Baromira nem várom.... így nem...
Nem maga az ajándék tárgyilagossága lett volna fontos, hanem az a környzetet amit ezzel létrehozhattunk volna...ITTHON.
Hogy hogyan kuszálódott össze ez az egész az nekem sem tiszta teljesen.

Két féle karácsonyi sztori alakulhatott volna ki, ha nem szól előre.
Tekintve hogy előre szólt, nem lett jobb.

A verzió

Karácsony reggel van, vagy dél, vagy kettő, vagy mittudomén, annak függvényében mikor ébredünk fel. Van egy szép minimálisan feldíszített fenyőfánk amit agyon fényképezhetek, mert ez az ELSŐ közöskarácsonyunk.... A karácsonyfa mellett bújik egy egy kis ajándék, az egyik neki, a másik nekem.
Jöhet  várvavárt meghitt pillanat. Ő kibontja, majd meghalokaz izgalomtól hogy tetszik-e neki amit kapott vagy nem... közben én is csimagolom kifelé az enyémet. Kapok valamit ami nem tetszik. Lehet hogy nem tetszett volna, de nyilván megpróbáltam volna örülni neki mert NEM  maga az ajándék mint tárgy fontos, hanem hogy együtt ketten éltük meg ezt. Az első közös ajándékozásunk.
Majd amikor NÁLUK, kiderül, hogy igazából nem ez az ajándékom, hanem ő már napok óta tudta, (ha nem hetek óta ) hogy az igazi ajándékomat nem is otthon fogom megkapni, hanem náluk.
Na igen, geci idegbeteg lettem volna... Ahelyett hogy egy tökéletesen meghitt romantikus karácsonyunk lett volna, nem lett, mert árbaszta a fejemet (nyilván jó célért, mert aranyos akart lenni ezzel a kis csínnyel, ám de még mindig otttvan a képben hogy nem itthon, és nem kettesben ajándékozunk, amit úgy vártam)

 

B verzió

Karácsony reggel van, vagy dél, vagy kettő, vagy mittudomén, annak függvényében mikor ébredünk fel. Van egy szép minimálisan feldíszített fenyőfánk amit agyon fényképezhetek, mert ez az ELSŐ közöskarácsonyunk....
- idáig ugyanaz mint az első verzió, majd jön a csavar -
A fa mellett nem bújuk ajándék vagy éppen pontosan egy, amit én tettem oda.
Itt ugye gyanús lesz a dolog...
Nincsen szopatós ajándék, itt jön a színtiszta valóság. Közéli hogy ő mit akart eredetileg, de nem akart velem gonosz lenni, ezért nem vesz semmit, a valódi ajándékom Berhidán fog lapulni.
Nagyjából az lett volnaa vége hogy hozzábaszom az ajándékát, amivel mehet haza egyedül Berhidára.
Itt akár azt is mondhatta volna hogy nem is vett nekem semmit, de úgysem hittem volna el, szóval háromféle sztorit nem tudok belőle kerekíteni, sarkítsuk csak kettőre.



Mi a véleményem jelenleg a karácsonyról?
Leszarom.
Sírni jobban esik.
Az a lehetőség hogy fogja magát és hazamegy az ajándékomért megint csak nem vígasztal... Gondolom náluk mindenki már várja az ajándékozást, és úgy tudják hogy majd ott náluk fogunk.
Én nem vagyok ettől boldog, mert nem így terveztem, de az sem hozza helyre ha hazamegy érte... Feleslegesen elbasz egy csomó pénzt benzinre és ígyis úgyis elbaszódott az egész, mert tudom hogy húzta keresztül mindazt amit megbeszéltünk..

NEM. Nekem nem mindegy hol vagyunk, és nem mindegy hányan vagyunk akkor abban a pillanatban.

Ha minden maradt volna úgy, ahogy megbeszéltük, akkor akár szép is lehetett volna.
Sőt, életem legszebbkarácsonya lehetett volna.