Nem könnyű

Persze hogy nem az, senki nem mondta hogy az lesz :)
De nem bánom. Ezzel nekem kell megbírkóznom, és nem másnak.
Ő az egyetlen aki elől nemszabad soha elzárkóznom, és ezt szépen mindig észben kell tartanom. Nem tudom miért nehezebb ez nekem mint bárki másnak, pedig egy tök értelmes ember vagyok szerintem :D

A saját életemet szerintem megnehezíteni az tény, de alapvetően ha bárki máséről van szó akkor totál tisztán látok :D
nem mondanám nehéznek azt ami most van, de nem is könyű. Megint rengeteg dolgot túl gondolok. Nekem is be kell látom hogy boldogabb is vagyok akkor amikor nem gondolkozom annyit.
Helyrejön majd :)
Csak azt számít hogy mellettem legyen.

 

"And I'm thinking 'bout how people fall in love in mysterious ways"

Megszokni vagy megszökni.

Amilyen szép volt a mai nap, idilli meg minden faszom, annyia jó most az éjszaka :D Geci jó.
Megint nagyon sok a hangulatváltozásom. Pontosaban kettő. Abban valóban igaza van hogy két állapot létezik, amikor jó kedvem van, meg amikor szar, és most így már kifejezetten szar.
Kurvára elegem van a kaja miatti basztatásból.  Amilyen toleránsnak tűnt az elején, a fele nem stimmel. 
A nadrág problémát ne is részletezzem... Az már csak hab a tortán.
Bár lehet feleslegesen csinálom.
Nem kéne ennyire fglalkoztasson ez az egész. Ha fele ilyen szerelmes lennék mondjuk akkor talán nem lenne ebből ennyi vita.

Lehet  nem kéne ennyire a szívemre venni ezt az egészet.

River flows in you ▬

 

Egyedül a konyhában teával, zenével, és a laptopommal. Ezt annyiszor elképzeltem :)
Mondjuk eddig az ábrándokban nem volt szó arról, hogy életem szerelme éppen a másik szobában szuszog, de most még is így van.Úgy képzeltem el, hogy egyedül, vagy egy barátnőmmel lakok majd :D 
Egyáltalán nem bánom ami azt illeti.
Most valami hihetetlen idilli pillanatot élek meg. Ha egy icipicivel nagyobb ablakom lehetne terasszal na akkor lenne fullos igazán :)
Az idő is tökéletes. Nem hideg, és nem meleg. Pont kellemes.
Főzök, és az ég világon nem csesztet senki hogy mit hogyan és miért csinálok.
Vissza is mehetnék a szobába a laptoppal, de nem akarok. Jól érzem most itt magam :)
Annyira jó most minden. Szeretem hogy annak ellenére hogy együtt élek a szerelmemmel, neki is megvan a maga kis privát szférája, és nekem is.
Most nem zavar semmi az ég világon. Szeretek vele lenni. Hiányzik ha nem vagyok itthon.
Boldog vagyok :) Régóta először, és most úgy igazán.
Ma is megvolt a kellő kis kikapcsolódás közösen. Heti fallabda :D  Szeretem hogy ilyen kis kitartó :) Nem gondoltam volna hogy így lesz, és így van. Túl tökéletes, hogy elhigyjem ezt az egészet, pedig lassan megy. :)
Kriszti húslevest főz :D Hihetetlen. Soha nem gondoltam volna hog valaha így lesz. Pedig most így van :D Semmit nem akartam eddig elhinni XD  Úgy tűnik minden napra van egy kifejezés amit hatványozottan használok :D Na mindegy, elkalandoztam.
Az se érdekel, hogy város, az se érdekel hogy gyerekek visítanak az ablak alatt. A zene kompenzál mindent :D
És jó most picit egyedül lenni.

VLOG.

Igazából ez is megvan. :D Nem gondoltam volna (igen ezt sem XD ez a mai a mit nem gondolt volna Kriszti nap) hogy valaha youtube videózás lesz, pedig most az van.
Vele természetesen ez is jó :D Ez is közös.
Jött egy érdekesebb komment is, hogy kíváncsiak a véleményemre. :D Nem rossz alapvetően a felvetés. Bár nem egészen egyezik a mi helyzetünkkel.
Talán fogok részletesebben is beszélni a dologról. Mondjuk nem terveztem hogy szerves része leszek ennek az egész videózásnak, úgy gondoltam hogy talán néha néha belefér egy kevés beszélgetés, meg ami közbe jött ötlet hogy filmeket vesézzünk ki.
No, de mi is ez a téma... annyira nem áll messze, lényegében az életem legfontosabb részéről beszélük XD
Miért választottam egy "értelmes 3D grafikust, a mostani focisták meg nyomik meg ilyenek helyett"
Az idézet nem pontos, nem akartam ctrl+c ctrl+v-zni, de a lényeg talán ez.
Az a baj a mai emberekkel, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy alapvetően miről szól egy párkapcsolat, vagy hogy milyen egy párkapcsolat.
Az emberek saját magukat sem ismerik teljesen. Nem tudják milyen emberek valójában, ebből kifolyólag azt sem tudják milyen lenne, ha meglenne számukra a másik felük.
Elég mélyen kezdtem talán bele ebbe a problémába, de nem is baj.
Egyik munkatársam tökéletesen vélekedik erről, Bár ő a szélsőségesebb oldalát képviseli a dolognak. Neki egyáltalán nincs barátnője jelenleg, és nem is akar. Addig legalábbis semmiképpen nem, ameddig nem tudja egyedül is ugyanazt a boldogságot, és teljes értékű életet prezenetálni magának egyedül is.
Ebben végülis van valami. Ha egyedül is boldog az ember, és úgy érzi hogy teljes életet él, nyilván kevesebb problémával rendelkezik, nyugodtabb az élete, és boldogabb kapcsolatot tud majd teremteni. Legalábbis én ebbe abszolút látok fanáziát.
Nekem mondjuk ez nem volt lehetőség... Keveset voltam egyedül életembe. Legalábbis névlegesen mindig volt egy kapcsolatom, de teljesnek sose éreztem az egészet. Most az. Abszolút boldog vagyok. Nekem speciel kellett hozzá Ő, de attól függetlenül amit most érzek, az valami hihetetlen jó. Nem tudom leírni mennyire vagyok boldog.
És mennyi személyiségváltozáson megyek, illetve mentem keresztül az elmúlt hónapba ennek kapcsán. Egyszer talán ezt is levésem, de most nem ezen a vonalon indultam el.
A tökéletes párkapcsolat megtalálása.
KELL
a közös... Az ellentétek lehet vonzák egymást, de nem a szerelemben. Igen is két ember akkor lesz a legboldogabb, ha sok a közös bennük. Nem csak az érdeklődésüket tekintve, hanem a személyiségüket tekintve.
Kell hogy hasoníltson az a két ember.
Mi hasonlítunk :) Nem is kicsit. 5 évvel ezelőtt is, és most sem volz kérdés. A döntés volt nehezebb, de azóta megszületett. Együtt. :)
A lányok alapvetően nem félnek a kockáktól, mint a tűztől, mindössze kevés az a lány, akinek ehez passzol az érdeklődési köre.
Sokan elkönyvelik hogy kockák , sok időt töltenek a gép előtt, és a lányok legnagyobb öngólja többnyire a hiúság. Ha sok időt van gép előtt, akkor sok idő megy a lecsóba. Holott ez szerintem mással is így van :D Ha belegondolok egy gyúrós csávó esetébe, aki rendszeresen eljár edzeni, akkor ott is rengeteg együtt töltött idő megy a levesbe, VISZONT kurvára kompenzálja a külseje.
Itt bejött az egó. Itt már annyira nem baj hogy az együtt töltött idő milyen minségű, vagy hogy van-e egyáltalán ilyen. De ez bármlilyen mások hoibbnál így van.
Sajnos ennek van valamiért egy negatív hangvétele, hogy kocka. Nem tudom megmondani hogy miért.
Személyszerint engem nem zavar. Ja, és persze hoy nem zavar, mert a párom nem kocka. :) Mindössze dolgozik. Ezért jön a pénz, amiből megélhet.

Hogyan is képzelek el egy kockát.

Szerintem ezt az ember kinövi. Ez a kockaság szerintem ott bezárul, amikor az ember rájön hogy igen is kell a pénz a megélhetéshez, és dolgozni kell.
Amikor már nem az az első, hogy suliból hazaérve táskát lebaszva már nyomja be a gépet hogy minnél hamarabb induljon a játék, hanem melóból hazaérve, inkább  eldől, mert látástól mikulásig dolgozik.
Szerintem annak itt vége van, de persze ez nem teljesen így van. Biztosan  vannak olyan nem önnálló ámbár dolgozó emberek akik munka után bizony leülnek billentyűzetet csattogtatni, kaja van mert anya főzött, hiába 40 éves nyilván még mindig kap enni a kicsi fia, így van idő játékra. :D
Nos, valahogy így képzelem el.
Nincs baj a számítógépes játékokkal, ha az ember megtalálja a helyét és az idejét. Ha nem az együtt töltött idő minőségének rovására megy, ám legyen :)
Kevés az olyan lány aki mondjuk játszik, de személyiségben és külsőleg is összeférhet emberekkel. Nyilván mindenkinek megvan az elképzelése arról hogy milyen párja lesz. Minél töb ilyen kritérium van, annál inkább szűkül a kör. Nyilván nem lehetetlen, csak nehéz.
Nos, ennek kapcsán ennyi. Én megtaláltam életem szerelmét akivel boldog vagyok :)


Tegnap volt egy csomó minden, ami eszembe jutott, és tök leírtam volna, mégis elfelejtettem az összeset :S
Pont azért kezdtem el ezt az egészet, hogy minden olyasmi ami picit is fontosabb, vagy szöget üt a fejembe, az megmaradjon, és jó legyen visszaolvasni :D
Na, ez így pont nem valósul meg :D Pedig annyira fáradtnak sem mondanám magamat. Tegnap is pihenőnapom volt. és egész nyugis volt, nem fáradtam el kifejezettebben. Bár a buszozás le szokott szívni, de még azt sem tudom elmondani igazán hogy amiatt lett volna, mert nem.
Zenét hallgattam meg nézelődtem. Nem volt rossz otthon, de különösebben hiányozni sem hiányzott az egész. Csak egy kötelező kör volt gyakorlatilag.
Kíváncsi lennék nekik milyen... Lehet nekik is olyan mint nekem.
Törpe viszont nagyon hiányzik... Manó is :)
Mindig volt valami körülöttem amit tudtam babajgatni.  Berhidába ezt szeretem a legjobban, a sok kutyát :D
Kb egy megvalósult álom lenne életem végéig ilyen kis pici dögöket szeretgetni.
Remélem ha legközelebb megyünk azért még lesznek kiskutyák.





Sunday

A vasárnapok soha nem egyszerűek munka szempontjából. De végülis elment. 
Maga a részleg katasztrófa volt, meg még lesz is, de tekintve hogy milyen progresszióink vanak, nem vagyok olyan ideges mint szoktam lenni.
Reggel megvolt a részlegkör is Zsoltival. Dagad a májam :D Baromi király vagyok. Remélem visszajelzésben is feétűnik majd. Bár szerintem biztos, majd teszek róla hogy így legyen :D
Szegény Spani még mindig nem jött. De nem is olyan nagy baj. Jót fog tenni eki egy kis pihenés.
Nekem is elférne már, persze nekem nincs ilyen indokom mint neki. Ne is legyen. Attól függetlenül fáradok, nem kicsit. Ez a mai kis pesti kiruccanás sem hiányzik. 
Elmegy majd vele az egész napom, de nyilván ezt senki nem kérdezi, senkit nem érdekel. Évi pár alkalom végülis nem a világ. Még az is lehet hogy jó lesz ez az egész amit kitaláltak. A céges bulik is egész jók voltak, az esélye megvan természetesen ennek is. Biztos ami tuti, kajával várnak minket kapásból :D Ez már önmagában is poztiív számomra. Lesz ebéd meg vacsora is, szóval teljesen korrekt. 

Valaki viszont nagyon fog nekem hiányozni. Amióta együtt lakunk, még nem kellett több időt külön töltenünk, mint egy munkaidőnyi napom. Most ez kicsit kibővül egy plusz pesti körrel. Ha megint olyan borzalmas sofőrt kapunk aki négy óra alatt keveredik fel  Pestre, akkor lehet hogy sokkal több is lesz :D
Úgy várom majd hogy hazaérjek hozzá :)
Itt akkor ráis kanyarodtam lényegében az életem másik meghatározó elemére, a szerelmemre.
Furcsa volt ez a medálos dolog. Nem veszem a szívemre, de tekintve hogy egyszer már elmesélte, zokon vettem kicsit hogy most aztmondta hagyjuk.
Nyilván nincs jogom firtatni, amit nem szeretne nem kell elmondani, csak ha anno megosztotta már velem, (mert ez biztos, különben nem kérdezte hogy emlékeznék-e rá ) így kicsit fájt. Sebaj, ez legyen a legnagyobb gondom.
Most nem volt komolyann összezördülés, vagy féltékenység. Megy ez ha akarom. Tudok án viselkedni na :D
Talán amit a szívemre vettem az hogy mindig rámszól hogy lány létemre hogy beszélek.
Tudom hogy  nem erény, de nem könnyű csak úgy leszokni. Alapvetően nem is káromkodok annyira brutális módon, csak néha éppen amikor eszébejut gondol egyet és rámszól, nem pedig minden egyes alkalommal amikor kiszalad valami csúnya.
Nem értem teljesen, de irritál :D 
A dohányzásból rendben, engedek, de az hogy a saját kis magánszférámban nem beszélhetek úy ahogy éppen kijön, az már zavar.
Társaságban igen is tudom kontrolálni, illetve a munkahelyemen is. Viszont hogy otthon, ahol tényleg elengedheti magát az ember, ott nyilván ne, fogom annyira megválogatnia a szavaim. :D Nem egy komoly dolog, legalábbis még nem voltak belőle nagyobb problémák, remélhetőleg nem is lesz. Nem akarom hogy ez is egy elvárás legyen, mint az hogy leszoktam a dohányzásról.
Fuh tök kemény :D Kapásból azt írtam hogy leszoktam :D Pedig még annyira nem régóta, és még mindig csak a napokkal haladok :D De nembaj, e most tök jól jött ki. Egyszer majd jót mosolygok rajta ha visszaolvasom. Tuti érteni fogom :D Vagyis bízom benne.

 

Éjszakai műzli, meg videózás.
Olyan hihetetlen, hogy bármit csinálok vele, boldog vagyok.
Annyira jó most minden

Kezdek álmos lenni, és innentől kezdvejött el az az időszak, amikor nem szabadna elaludnom, mert lehet késés lesz a vége :D 
4:30-asindulás... valami nagyonjó :D Nem tudom, hogy ezt pl Hetényből hogy oldom meg, nagyjából sehogy. Valakinél bent kellett volna aludnom. Max Andinál, de akkor is. Nem szeretek senkinél ott aludni. Én otthon szeretek aludni.
Most mondjuk semmi gáz, reggel 4:15-kor lecsattogok az áruház elé, 25-re ott vagyok, és minden király :D 
Igazából még el em fogunk indulni, de már azt fogom várni hogy hazafelé aludhassak a buszon :D Aztán szipi szupi, két nap pihenő nap :D
Van betervezve pár dolog, még azt kéne faszán beütemezni hogy mindenre maradjon elég idő.
Ez viszont már a holnap problémája.

Ma is eltelt egyfüstmentes nap :D Hihetetlen mennyire jól bírom.
Igazából minden nap megfordul a fejembe hogy rágyújtanék, de hálistennek mindig megtudom álni. Nap végén vagyok mindig a legbüszkébb magamra, amikor tudom hogy kibíram. Holnap pedig jön majd a kövektező nap.
Ha minden jól megy, akkor egy idő után elfelejtem már hogy milyen is volt amikor még füstöltem. :D
A harmincadikai bál miatt mondjuk kissé aggódok. Eddig nem volt se társaság, sem alkohol, most viszont ezt a kettőt akarom kombózni egy bálban, szóval nem tudom mi lesz.
Bízom magambn. Meg abban hogy hideg lesz és nem akarok majd kimenni cigizni XD Jó ez csak vicc  :D Nem így van.

Bál

Soha nem gondoltam volna hogy egyszer VELE fogok menni :D Ez valami hihetetlen :D
Jó... Tény, soha nem gondoltam azt sem, hogy vele fogok majd lakni. Sokszor elképzeltem milyen lenne együtt lenni, de ilyen mélységekig nem mentem el mint az együttélés.
Nos elképzeltem, de nem teljesen lett igazam. Ahoz képest ami most van, százszor, de megkockáztatom hogy ezerszer is jobb :)
Annyira jó lesz, bemutatom a barátaimnak, a munkatársaimnak, talán még sima ismerősöknek is akikkel alapból két mondatnál többet nem beszélek :D
Jó, túlzásokba nem esek. :) De várom már.
És ami a legjobb, elméletben tud táncolni :D
Nagyon kíváncsi leszek hogy ez gyakorlatban hogy fog megvalósulni. Szeretem ha valaki jól táncol ^^Kompenzálja azt, hogy én nem XD  Bár attól függetlenül szeretek :D

Nagyon várom már. Meg igazából a kövi két pihenőnapomat is :D Már nagyon jó lesz.
Furcsa, de ma már voltak munkatársaim. Végre nem voltam egyedül. Bár ez nem jelenti feltétlen azt, hogy nem volt rám szakadva a fél áeuház :D
Egyedül egy nap alatt nem tudom megváltani a részleget, ez tény. De nem is kell. Attól függetlenül törekednem kell rá, hátha egyszer bejön XD
Kicsit kezdünk szétcsúszni. Legalább már nem csak én látom a rossz oldalát :D
Ügyesek vagyunk, aztán megoldjuk.
Hihetetlen pozitív volt számomra hogy ma tőlem  kértek segítséget részlegkör szempontjából. Úgy várom hogy jöjjön egy nem belsős új ember :D Akinek tényleg nulláról tudok mindent megtanítani. Jó lenne ha azt hallhatnám visszajelzésként hogy pl olyan szeretne lenni mint én, vagy annyi mindent szeretne itt elérni, sőt még többet. Tudom hogy lehetne így is.
Már csak egy pici padavan kéne aki átmegy végre a rostán és fekvesszük.
Ez viszont sajnos nem rajtam múlik.

Ma is eltelt egyfüstmentes nap :D Hihetetlen mennyire jól bírom.
Igazából minden nap megfordul a fejembe hogy rágyújtanék, de hálistennek mindig megtudom álni. Nap végén vagyok mindig a legbüszkébb magamra, amikor tudom hogy kibíram. Holnap pedig jön majd a kövektező nap.
Ha minden jól megy, akkor egy idő után elfelejtem már hogy milyen is volt amikor még füstöltem. :D
A harmincadikai bál miatt mondjuk kissé aggódok. Eddig nem volt se társaság, sem alkohol, most viszont ezt a kettőt akarom kombózni egy bálban, szóval nem tudom mi lesz.
Bízom magambn. Meg abban hogy hideg lesz és nem akarok majd kimenni cigizni XD Jó ez csak vicc  :D Nem így van.

Bál

Soha nem gondoltam volna hogy egyszer VELE fogok menni :D Ez valami hihetetlen :D
Jó... Tény, soha nem gondoltam azt sem, hogy vele fogok majd lakni. Sokszor elképzeltem milyen lenne együtt lenni, de ilyen mélységekig nem mentem el mint az együttélés.
Nos elképzeltem, de nem teljesen lett igazam. Ahoz képest ami most van, százszor, de megkockáztatom hogy ezerszer is jobb :)
Annyira jó lesz, bemutatom a barátaimnak, a munkatársaimnak, talán még sima ismerősöknek is akikkel alapból két mondatnál többet nem beszélek :D
Jó, túlzásokba nem esek. :) De várom már.
És ami a legjobb, elméletben tud táncolni :D
Nagyon kíváncsi leszek hogy ez gyakorlatban hogy fog megvalósulni. Szeretem ha valaki jól táncol ^^Kompenzálja azt, hogy én nem XD  Bár attól függetlenül szeretek :D

Nagyon várom már. Meg igazából a kövi két pihenőnapomat is :D Már nagyon jó lesz.
Furcsa, de ma már voltak munkatársaim. Végre nem voltam egyedül. Bár ez nem jelenti feltétlen azt, hogy nem volt rám szakadva a fél áeuház :D
Egyedül egy nap alatt nem tudom megváltani a részleget, ez tény. De nem is kell. Attól függetlenül törekednem kell rá, hátha egyszer bejön XD
Kicsit kezdünk szétcsúszni. Legalább már nem csak én látom a rossz oldalát :D
Ügyesek vagyunk, aztán megoldjuk.
Hihetetlen pozitív volt számomra hogy ma tőlem  kértek segítséget részlegkör szempontjából. Úgy várom hogy jöjjön egy nem belsős új ember :D Akinek tényleg nulláról tudok mindent megtanítani. Jó lenne ha azt hallhatnám visszajelzésként hogy pl olyan szeretne lenni mint én, vagy annyi mindent szeretne itt elérni, sőt még többet. Tudom hogy lehetne így is.
Már csak egy pici padavan kéne aki átmegy végre a rostán és fekvesszük.
Ez viszont sajnos nem rajtam múlik.

Perfect.

Jó a reggel :) Szeretek így ébredni. Nem kell mennem sehova, nem kell csinálnom semmi sürgőset, csak fekszem és akkor kelek fel amikor kedvem tartja, közbe odabújhatok ahoz akit  a világon a legjobban szeretek.
Ilyen egy tökéletes reggel.
Aztán a tökéletes reggel átment tökéletes ebédbe :D A nap fele elment semmittevéssel, de egyáltalán nem is bánom. Így volt csodaszép.
Aztán itt  van előtem még egy tökéletes délután, és egy tökéletes éjszaka is.
A lényeg: Vele minden napszak tökéletes.

A tegnap este is az volt. Bár MEGINT sikerült összezördülni egy kicsit. Nyilván ehez is mindketten kellünk, mint ahogy a boldog percekhez.
Ő megöli a pillanatot, én pedig ahelyett hogy türtőztetném magam, bevetem a szuperképességem, és a másodperc tört része alatt ugrik 250 fölé a vérnyomásom.
Érdekes módon most nem féltékenység volt a dologban :D Tegnap  nem foglalkoztam ilyesmivel, és ő sem. Tegnap egy olyan icipici dolgon vesztünk össze, mint a pattanás. És szó szerint, mert tényleg amiatt volt.
Nyilván tisztában vagyok a szépséghibáimmal, és nyilván teszek is érte. Speciel nem nyomkodom őket úgy ahogy ő szokta. Drasztikusan csinálja :D Ez valami fétis, vagy nemtudom. Amúgyis utálom ha piszkálják az arcom, és vele még össze sem vesztem annyira érte, mint mással.
Nos, de hogy is lehet megölni egy csodaszép pillanatot. Nehéz ugyanúgy leírni, nem adja vissza a pillanat tökéletességét (nem tudom miért használom ma ennyiszer ezt a szót :D )
Nézem őt, és ő néz engem. Fekszünk egymás mellett, a világom tiszta rózsaszín, tele van vattacukorral meg minden jósággal. Rózsaszínfelhők tömkelege.
Úgy érzem, hogy most minden a legboldogabb, hogy ez örökre így lesz.
Azt mondja szép vagyok. Itt már olvadozok.

Valaki aki szépnek tart, valaki aki számomra is valami hihetetlen vonzó. Valaki aki a másik felem.


És itt van vége.
Ha neki nem is hagyom, de legalább ígérjem meg neki hogy én nyomkodom az arcom különben csúnya leszek.
De neki amúgy nincs semmi baja a patanásokkal, régen neki is annyi volt.
Ezzel nem igazán támasztja alá azt ami kb két percel ezelőtt emített. Így ölte meg a pillanatot.
Ilyenkor természetesen egy női fejben mi a legelső ami megfordul: Nem is tetszem neki, nem így vagyok szép, csak mondta.
Látom a szemein amikor az arcomat fürkészi, és azt is látom mikor milyen céllal.
Nem szeretem, de ilyenkor nem szólok érte.
Nem tudom hogy egyes embereknek egyébként mi az istenért mániája a pattanás nyomkodás :D
Nem szerettem soha ezzel piszkálni mást. Nem éreztem soha késztetést, hogy rávessem magamat egy pattanásra és kinyomjam :D Max ha a sajátom, de másért miért. És ezalól az ember párja sem képez kivételt.
Persze egy idegenhez odamenni mégdurvább lenne XD Kicsit fura példa, de számomra érthető.
A lényeg végülis, hogy ez nem fogja elásni a kapcsolaunkat. Lényegében semmi nem fogja. Nekem ő az életem :) Biztos lesz még rengeteg ilyen kis pici öszezördülés, de megoldjuk ketten. Vele mindenképp :)

Sokszor gondolok arra hogy milyen volt amikor először láttam, meg hogy milyen volt amikor először hallottam a hangját.
Meg amikor sok év után megint megölelhettem. Szerintem életembe nem izgultam még annyira mint akkor. Nem akartam elhinni hogy itt van, megint. Pillangók voltak a hasamba. Nagyon sok :D és ami a legjobb ebbe az egészbe, hogy a pillangóim még mindig megvannak.
Még mindig várom hogy hazaérjek hozzá, még mindig hiányzik szinte azonnal, ha elmegyek dogozni.
Úgy érzem néha mintha mindig ezt csináltuk volna. Mintha mindig vele lettem volna. Talán az öt éves ismerettségre való tekintet miatt van ez így.
Bármi miatt is legyen, ez így jó.

dayoff II.

Holnap megint pihenőnap, éééés ismét egy kis sport :)
Örülök neki, hogy ilyen bejövős lett ez a fallabda dolog. Kíváncsi vagyok meddig marad meg a lelkesedés :D
Nem nem nem... nem keresek mindenben a rosszat.
Biztosan jó ez így. Nem hiszem hog probléma lehet abból milyen programjaink lesznek, mert vele bármi jó :) A semmi is teljesen tökéletes :D

 

Nem tudom eldönteni, hogy hazamenjek-e vagy sem. Annak nem sok értelme van hogyha reggel hazamegyek amikor még nincs otthon senki. Vagy már nincs otthon senki. Nem tudom azt sem hogy anya hogy dolgozik.
Igazából úgy kéne hazamennem hogy mindketten otthon legyenek.
Annyira nem hiányzik az otthonom mint gondoltam. Azthittem azért egy kicsit mélyebben fog érinteni a dolog, de teljesen jól el vagyok így. Ez azért egy kicsit szomorú :D Nem így kéne lennie normál eseben szerintem.
Igazából ami hiányzik az maga acsaládi ház feeling. Ott a kutya, a cica, tudtam őket dögönyözni. Még az is hiányzik amikor felcseszték az agyamat.
Az hiányzik amikor hazaértem és úgy örültek nekem :)
Ha meszebb leszek, nem tudom hogy akkor is ez lesz-e...

 

Egy nap

Csak hogy kicsit kitérjek a mai filmre is. :D NEM ez NEM a mi sztorink. Persze vannak hasonlóságok, mint az hogy menny idő eltelt, hiába szerettnék egymást mégsem voltak együtt, meg amikor mentek kocsival persze hogy esküvőbe botlottak. :D Mi másba... mint mi :)
Na lényeg a lényeg, nem szeretem az ilyen jellegű filmeket. Persze szomorú meg megható, meg komolyabb hangvétele van a dolognak. A miénk happy end lesz :)
Igazából amit talán a legszomorúbbnak találtam ebben az egészben, az idő. Sok elvesztegetett idő. A lehetőség mindig ott volt az orruk előtt konkrétan, mégsem éltek vele. Sokkal több időt, sokal tartalmasabb éetet tudhattak volna maguk mögött, ha éppen élnek a lehetőséggel, de nem tették.
Itt azért van némi átfedés :D De persze nem ilyen időintervallumokkal. Nem 20 év telt el, csak 5 :D  ... "csak"


Az együttalvás mellőzése lassan normalizálódik hálaégnek:) Olyan  jó lesz. Sokkal jobbat fogok aludni, érzem előre.
Rossz érzés reggel úgy kinyomni az ébresztőet, hogy szegényem még mindig ott szenved a gép előtt, és tudom hogy egy szemhunyásnyit sem aludt.
Sokkal jobb amikor reggel még mindketten kis álmoskásak vagyunk :)
Lesz majd így is :)



Munkamunkamunkamunkamunka.

Szerintem egyébként a munkatársaim nem szeretnek velem együtt dolgozni :D
Két napja mindenki inkább orvoshoz megy :D
Viccet félretéve nem akarom a nyakamba kapni az egész részleget egyedül, pedig muszáj volt. Hihetetlen szar olyan szempontból, hogyha egyedül vagyok, a legnagyobbtól a legkisebb problémákig minden rám hárul.
Hiána tervezem be a napom, kuka az egész.
Bár ma azért hatékonynak mondanám a napot.
Végre megjött a 600kiló etetőanyag amit berendeltem, azzal teljesen jól eljátszottam a nap háromnegyedét :)
Mindig büszke vagyok amikor a horgászaton alkotok valamit. Szeretem azt a kis sarkot. Nagy érvágás lesz ha eltűnik :(
Ha mázlim van talán nem kell már megvárnom mire eltűnik. Az már akkor más problémája lesz. Annyira jó lenne ha végre felvételiztetnének már valami normális embert... Szabi is lassan egy éve már itt van, de azóta nem jött senki. :D
NEm azért mert mindenképp újnak kell lennie, de a belsőseink már nem fognak vándorolni, így sincs minden részleg teljesen lefedve. Kívűlről kéne most gondoloznunk.
Türelmesnek kell lenni sajna. Bár a nyakamat teszem rá hogy ismét annyian húzúnk ki egy téli szezont mint tavaly.

Látástól mikulásig.

Ha elfelejteném miért is szeretem (elolvasni ÚJRA)

Nem jellemző hogy előre adnék a bejegyzésnek címet, de most adott volt. Rajtam kívűlálló okok miatt.Sebaj :) Érte ezt is.
Ma is voltam egy kisebb összezördülés. Nem tudom türtőztetni magam.
Bár ne kötötte volna az orromra :( Azelőtt is teljes életet éltem mielőtt ilyen "fontos" információval bombázott.
Értem én hogy nem akar titkolni semmit, de ezt máshogy is lehet kezelni.
Mindegy, probléma megoldva. Nincs semmi baj. Nem mondom hogy nincs egy hatalmas gombóc a torkomba a témát illetően, de igyekszem nem gondolni erre.
Igyekszem nem gondolni semmire. Azthiszem erről ennyi elég is volt.


Mi a helyzet amúgy...
A munka csak úgy szakad a nyakamba, mert miért ne :D Kriszti mindent megold.
Csak Kriszti már kezd egy kicsit elfáradni. Megint olyan jó volna vmi huzamosabb pihinapot tartani.
Bár erre még várhatok egy kicsit. Csak egyszer legyen végre október eleje. :D El sem hiszem, négy nap pihenés. Nem sok, de nekem mégis kb felér majd egy nyaralással.


Változatlanul nem dohányzok. Egész tűrhetően megy. A lényeg hogy az lebegjen a szemem előtt, hogyha ma egésznap kibírtam, akkor holnap is ki fogom.
Csak így apránként, napokban haladva, egy idő után már elmondhatom hogy évek óta nem dohányzok :D Csak tartanék már ott. :)

Elmebaj

Majdnem sikerült. Majdnem. :D
Én tényleg igyekszem, de elég nehéz csírájában elfolytani egy olyan alapvető dolgot, mint  A GONDOLKODÁS.
Honnan is kezdődik. Nem tudom pontosan megmondani, de talán ott kezdett el valahol kibontakozni a buksimbn a dolog, amikor lefeküdt mellém.
Krisztike majd kicsattan az örömtől. :) Egy pici pihi, egész nap erre vártam vele. majd elkezdi nézni az évekkel ezelőtti képeit, és még van elég bátor az is hozzátenni, hogy nem mostanság rakott rendet ilyen téren.
Első gondolat : Hát ez kurvafasza.
Második gondolat: Nem nem nem nem leszel féltékeny...
Harmadik gondolat: Késő.
Talán innen kezdett el pörögni az agyamegy kicsit intenzívebben. Jó nyilván persze voltak már előzetes információk amiket nyilván már tudtam, de ez is csak nehezíti a dolgot.
Mindenesetre jóság nyugodtság higgadtság.
Ha valamit most nagyon jól kell csinálnom, akkor az ez. Innen nem akarok visszalépni soha, csak előre, és csak úgy ha az ő kezét fogom.
Abszolút passzolunk, biztos vagyok benne hogy embernek ilyen mázlija nincs mint most nekünk.
Nem mondanám ezekre sem hogy kifejezetten  nagy veszekedések, de a sok pici egy idő után felgyűlhet. Ettől talán kicsit félek. Nyilván nem vérre mennek, de nem szeretnék kockáztatni semmit, Nekem csak ő van, és lesz is.

 

Lényeg a lényeg, a kis féltékenységi műsort tekintve minden jó. Ez is a szeretet kifejezésének egyik formája végülis, de hosszútávon azért kerülendő.
Ez általában mindig alap pillérét képrezte annak, hogy miért ment tönkre a kapcsolataim tetemes része.
Nem mintha bánnám, akkor nem tartanék itt ahol most, csak talán ez is arra mutat hogy a fejemben van a bibi.
Ő tényleg nagyon szeret, és ezt el is hiszem, mert érzem. jobban mint bárki másnál.
Nem szabad féltékenynek lennem az egész világra. Csak a nagy részére.

Viszont itt jön be az én elméletem is, miszerint: Nem teszek olyasmit a másikkal, ami nekem sem tetszene.
Megpróbáltam a lehető legminimiálisabbra redukálni mindent az életem körül, ami arra emlékeztethet hogy mi volt régen. Pedig egy közös hiteles tényezőről van szó :D
Nem azzal kell foglalkoznom, hanem hogy mi van most, és mi lesz még később.
Valóban stimmel, hogyha eddig nem volt érdeke akkor nyilván most sem az. Lehet nála nem tényező, nem tudom, de a saját elméletemből kiindulva engem zavarna, meg zavar is.
A legjobb ha ezen sem agyalok, csak simán elengedem a dolgot. Ha eddig nem akarta rendberakni, akkor ne azért akarja most sem mert kicsaptam érte egy kisebb hisztit.

Hosszútávra tényleg az lett volna a legjobb megoldás, ha befagyasztom a kis facebook fiókomat. Aki akar, az elér bárhol máshol, léteznek alternatív megoldások. De nem tettem, azért hogy vele büszkélkedhessek. Annyi értelme van ennek az oldalnak jelenleg hogy ott van hogy kicsoda életem szerelme, illetve kép róla mellékelve. Puszipacsi.

Összegezve. Boldog az életem. :) Ha valaki tehet érte hogy azis maradjon, az nyilván én vagyok.
Mint a többéves tapasztalat mutatja, nem szabad agyon gondolkodnom semmit. Abból tényleg csak baj van, belátom. :D

" Arra van időd, amire akarod, hogy legyen "

Ma túl negatív vagyok. Nem szabad gondolkoznom tényleg :D A fenti idézetnek viszont van alapja, és mindent amit mondd felhasználható ellene alapon szöget ütött a fejembe.
Foghatnám a cigire, de most nem teszem. nem az hiányzik az életemből.
Annyira boldog vagyok, és megint el kezdtem gondolkozni hogy hol a buktaó, pedig ilyeneken nem szabad.
Érdekes hogy ez csak nála fordul elő.
Bár valamilyen szinten nem félek, nem akarom elveszteni, és ő sem engem, és nem is érzem úgy hogy ez megtörténhet. Bármi lesz, az életem hátra levő része az övé.
Amin gyúrni kell, az az idegrendszerem :D

 

Squash

Oooooolyanjóvolt. :D Mozogtunk, vicces volt, imádok imádok imádok  de annyira imádok vele lenni :) Ma például sportoltunk, bizony megvolt a jó kis fallabdázás, ami hálaégnek tetszett is neki, szóval ha minden jól megy akkor rendszeresen is csinálhatjuk.
Bármit csinálunk tartalma van a napnak, abszolút minősági időket töltünk együtt :) A legjobb hogy  nonstop XD
A szerelmemmel lakom :)
Sokszor beszélünk arról, milyen ritka az amikor megtalálja az ember a másik felét... Akivel tényleg úgy istenigazából passzol. Nekem ő az. Ezt tutdam anno is, meg most is, de régen valamitől tartottam. Mindenesetre úgy lett ahogy lennie kellett, most boldog az életem.
Valóban ő a másik felem, és nem azért mert már ismerjük egymást. Mielőtt ismertük egymást, akkor is sokmindenben hasonlítottunk.
Mi nem azért mondunk sokmindent egyszerre, mert már ismerjük mi a gondolatmenete a másiknak, vagy mika szokások. Ez zsigerből jön, és nem azzal hogy pl.: 20 éve házasok már tényleg ismerik egymást a legapró cseprőbb dolgokat is észreveszik meg ilyesmi.
A miénk tényleg annyira alapvető. De annyira imádom :)
Viszont ha nekünk megadatott ez a  ritka lehetőség, akkor az esélye nyilván más embereknek is megvna. Szomorú hogy nem mindenkinek sikerül. Bár nem szeretem az embereket, nem véletlenül, gonoszak, meg a többség szaréletű, de ez is egy ok amiért ilyenek. Nem tudják milyen az amikor ennyire természetes a boldogságuk, és teljes az életük.
A teljes élet persze relatív. Nem mindenkinek kell hozzá egy társ. Vagy nem mindenki a szerelmet érti alatta. Ez kicsit bonyolult.
Ebben sem hiszek igazán. Az állatvilágban is tök természetes, hogy keresi a párját a másik. Nálunk is annak kéne lennie. Mindössze a környülmények mások.

Nagyon macerásak az emberek. Szeretjük a saját dolgainkat megnehezíteni.
Mindenesetre a világot nem tudom megváltani, de azért bízom benne hogy minél több embernek sikerül tapasztalnia azt amit nekem... hátha egyszer mégis helyreállhat a világ.
Az én életem most hihetetlen jó. Persze vannak apróbb cseprőbb viták, de ezek mellett én akkor is borzalmasan szerelmes vagyok.
Úgy érzem hogy ezek az apróságok nem állhatnak közénk. Soha nem tudnám igazán bántani semmivel. Néha bűntudatom is van ha nyűgös vagyok, és azért csinálom a fesztivált. Ha nem fog hiányozni a hülye cigi, akkor talán normalizálódok. Bár nem teljesen :D Ez azért már személyiségbeli változásokkal is járna. Ismerem magam, tudom milyen hirtelenharagú pukkancs tudok lenni. De most a cigi tényleg elég sokat rátesz. Ez még nem is a legroszabb része.
Ha a két hét meglesz, ott lesz még egy picit kritikus, meg a hónap. Utána baromi király lesz.
Más mellett szerintem nem is ment volna. Gergő mellett is megpróbltam, de lehetetlen volt. Az ég világon semmilyen motivációt nem találtam, még az életemre sem, nem hogy arra hogy leszokjak a dohányzásról.

Leszokni a cigiről.
Mi is olyan nehéz benne?

Lássuk csak. Az elhatározás. Igen, ezt a legnhezebb meghozni. Ez a legfontosabb döntés, és itt  sikerül vagy bukik minden. Talán ez lenne az első lépés, de én valamiért csak a második helyre tudom sorolni.
Mint említettem, szükség van valamire ami motivál.
Nekem is kellett. Számomra az adott erőt, hogy tekintettel legyek arra hogy életem szerelme nem dohányzik, és nem szeretném hogy a cigiszagot érezze amikor megölelem, vagy hozzábújok miután hazaértem, nemhogy még az orra alá is füstölni.
Ez nyilván egy apróbb, de rövidtávú cél. Hoszabb távon a nőknek abba is bele kell gondolnia, hogyha igenis szeretne gyerkőcöt, és azt szeretne és minél több esélye legyen arra hogy makk egészségesen jöhessen a világra, MINIMUM
évvel előbb abba kell hagyni a nikotinbevitelt, mielőtt jönne a picuri.
Nyilván amúgy nem tisztul ki teljesen az emberi szervezet. A kátrány akkor sem megy ki ha fejreállok, de hogy a kisbabámnak ne legyen köze a nikotinhoz, ami jelen esetben számára káros, az ellen igenis tehetek, viszont ahoz időben abba kell hagyni a kicsapongást.

Második lépés, valahogy el kell kezdeni.
Hallottam már próbálkozásokat hogy napi adag csökkentése,  vagy hogy a mozulat megmarad, csak nem gyújtja meg a cigit.... NA ezt tessék elfelejteni :D
Nikotintapasz - VICC. Ha valaki erre akar költeni, ám legyen, szórja a pénzt az ablakon, de valami felesleges. A nikotintapasznak annyi értelme van, hogy ELHISZED. Fejben dől el minden. Lehet hogy elcsépelt szólásnak tűnik, de nem az...  Rengetegszer bizonyítja az élet hogy a gondolatoknak igenis baromi nagy ereje van.
Természetesen nekem sem sikerült elsőre. A harmadik napon rágyújtottam, ésmehet újra a kör.... Ne, itt viszont eljött az hogy bűntudatom is volt :D Ez jó. Éreztem hogy hibát követtem el, keresztül húztam a saját számításaim. Nem volt jó érzés egyáltalán, és annyira a cigi sem kompenzálta, csak akkor amikor elszívtam. Az viszont hamar elillan...

Harmadik lépés, ragaszkodni a döntéshez.
HA hólapáttal jönnek nekem AKKOR SEM.
Valahogy így kell hozzáálni, ez egy tökéletes példa rá. Miután megvolt a saját buktatóm és bűntudatom volt hogy elgyengültem, itt az ideje hogy erős maradjon az ember, bármilyen nyűgös a dolog, de muszáj.
Észreveszem a kényszerességet, valami mindig hiányzik, és helyette kell csinálnom valami mást. Persze nehéz elvonatkoztatni a dologtól, de a lekvároskenyér tökéletes erre. Meg a mosogatás, megaz asztaltörlés napjában többször.
itthon persze nehezebb, de erre vannak az apróságok mint pl a kaja, vagy ha leköotöm magamat valami icicpici házimunkával.
Amikor elmegyek dolgozni, na az már kicsit nehezebb. Van egy óra amikor nagyon nagyon erősnek kell lennem, ez pedig az ebédszünetem. Itt mindig rengeteg cigit szívtam el, meg kellett a kávé meg ilyenek.
Amikor dolgozok nyilván sokkal több stressz ér, ami miatt úgyérzem hogy a cigi mentsvár, de persze nem az.
A jelenlegi megoldás rá, hogy villámgyorsan elszaladok kajáért, ha kint is maradok telefonálni, akkor közbe kaja, vagy bármi amivel lekötöm a kezeim. Vagy pucolás be, ott amúgysem gyújthatok rá.
A munkába menet még nehéz, de az inkább kibírható. Észrevettem hogy azóta hamarabb oda is érek, de ez legyen a legkevesebb.
Hazafele meg már semmi. Akkor az életet hogy minnél hamarabb hazaérjek ahoz a valakihez aki boldoggá teszi az életem, és bizony mint az elején is említettem, nem akarom hogy undorral kelljen hozzámbújnia, vagy csókot adnia.

Jelenleg ennyit a tapasztalat. Nem könnyű, de most úgy érzem menni fog. Már ha ilyen szépen végiggondoltam a dolgot :D

Dayoff

Végre itt  a jól megérdemelt pihenőnapom. Ráadásul egymás után kettő. Már kissé hiányoltam a piehnést, de ma minden szempontból tökéletes volt. Aludtam is egyet délután, meg nem tudom mondani mikor tettem utoljára ilyesmit :D

Az életünk szép. Holnap bizony megint mozoghatok kicsit. Mostanság nem sportoltam semmit :S talán egy hónapja mentem utoljára bringázni. Azt is valahogy vissza kell szereznem :D Vagyis nem visszaszereznem, hanem csak szimplán behozni Pécsre. Fallabdázni sem mentem már egy ideje, lényegében idő, éspartner hinyában :) Most hogy a partner megvan, az idő már a legkevesebb. Sőt, eddig talán pont ezért nem is volt eddig időm. Most a boldogságomra is több jut :)

 

Meglepően egész jó itt pécsen lakni. Fenntartásaim voltak, de alapvetően jó. Boldog vagyok. A kettőnk életvitele még nem állt be 100%-osan, de nyilván ennek idő is kell.
Ez alatt most igazából a munka részét értem. Még nem igazán normalizálódott az, hogy este aludjon és nappal dolgozzon, de szép lassan majd helyrerakjuk. A lényeg hogy jól menjen a szekér. Most talán kicsit labilisabb munka terén. Sokszor van szar kedve miatta. Remélem ez is csak valami időszakos dolog. A mellékelt ábra azt mutatja nem lesz baj, ügyes, nekem talán a legügyesebb is :) Eléghatározott hogy rendberakja a dolgait, és bízom benne hogy ez így is marad.

 

Nézzük mi a helyzet a kedvenc kis munkámmal.
Kellet egy összeveszés, eg kicsit élesebbhangvételű email, de most úgy tűnik téyleg jót is tett. Nagyon szépen együttműködnek a többiek, és ettől bldog vagyok.  Az utóbbi időben picit jobban próbálok odafigyelni a többiek koordinálására. Ez is egy út amin el kell indulni ha azt akarom hogy később nekem is legyen csapatom. Már pedig akarom ;)
Eddig minden szépen halad. A személyiségem szépen fog idomulni a dologhoz. Jelenleg nem érzem úgy hogy főnökösködnék, viszont a véleményemre adnak, nem is keveset, és emberileg is rendben megvagyunk.
Ha eljön az ideje borzalmasan nehéz lesz megválnom tőlük.... A furcsa hogy az a tapasztalat, hogy mindenki általában hazafelé orientálódik. Itt van a Zita példája is, hazamegy csabára.... Máté Budaörs és Sopron kitérővel, de hazajött Pécsre, és még rengeteg számomra ismeretlen ember is, akiket maximum egy emailben tett említésről "ismerem" Ez kicsit talán aggasztó. Mi lesz ha majd egyszer én is haza akarok jönni Pécsre. Most még nem érzem annyira azt hogy szorulna a hurok, de el fog jönni elég hamar.
Félek hogy nem tudom majd Veszprémet úgy szeretni. Bár ebben 100%-osan biztos sem lehetek.... Veszprém már akkor is vonzott iskola szempontjából, amikor még nem ismertem meg a nagybetűs Őt. Most hogy ismerem persze mégtöbb dolog ami miatt szimpatikus volt az elmúlt időben :D
Viszont nagyon szeretem Pécset, és most itt vagyunk ketten. Igazából vágyom messzebb, egy új áruház nyitása persze hogy felvillanyoz. De szeretem Pécset is. Persze egyszerre két helyen nem lehetek.
Marad minden, úgy kell alakulnia ahogy azt most elterveztük. :)
Bldog vagyok, és ehez nekem csak ő kell. Az hogy hol, az már mindegy.
Furcsa érzés volt olyan boldognak látni amikor Berhidán voltunk. Valami baromi boldognak tűnt. Ennyire nem szoktam látni rajta. :)
Bár biztos hozzátesz az hogy mennyi pálinka is volt benne, de amúgy vicces volt, és tetszett így is :D
Pécsen viszont nem ez van, ami talán egy icipicit aggasztó, de lehet hogy csak én kombinálom túl a dolgot.
Igyekszem nem túl agyalni adolgokat, , de ez persze nyilván elkerülhetetlen :D
Semmi baj, a lényeg hogy most minden szép, és ami a legjobb hogy soha nem voltam, és biztos vagyok benne hogy nem is leszek mégegyszer ennyire szerelmes mint most.

Nekem csak ő kell 

 

 

 

 

 

 

newhope II.

Nos, múltkor kicsit megrekedtem. Csak mosolyogtam magamnak, és nem igazán tudtam folytatni a sztorit :) A lényeg a lényeg, mostmár tudom hogy amitől annak idején féltem, attól soha nem kellett volna.

Nagyjából olyan az életem amilyet mindig akartam. Nem tudtam hogy lehetek ennyire szerelmes, pedig az vagyok. Nem tudtam hogy létezik valaki aki ennyire hiányozhat majd.
A legbosszantóbb talán, hogy mindig ott volt az orrom előtt a megoldás.
Ha titkon gondoltam is rá, úgy voltam vele hogy ez egy túl messzi és megfoghatatlan dolog számomra.
Csak én nem hittem benne eléggé.
Mindegy is. Ami történt történt, minden úgy alakult ahogy kellett, lennie, és most valami hihetetlen boldog vagyok, az egyszer biztos. Az ég világon nincsen szükségem semmi másra. Megvan majdnem mindenem. Persze nem minden... De úgy érzem valami sziklaszilárd alappal rendelkezik ez az egész.

 

Szeretem őt nézni :) Látok benne valamit, amit soha senkiben.
NEM túlzás, egyáltalán nem az.
Ha van valami amit tényleg félek elveszteni, akkor ő az. Bár ebben most nem igen látok problémaforrást. Nem is olyan régen még abban sem hittem hogy leszek még valaha szerelmes, Abban biztos voltam hogy az előző kapcsolatomban nem lesz ilyesmire ismét példa. Ami egyszer elmúlt az elmúlt, nem láttam esélyt rá, és nem is akartam hogy megint legyen bármi is. Nem volt igyekezet senki részéről.
Most viszont még igyekeznem sem kell, annyira magától értetődő minden.
Furcsa de úgy érzem magam, mintha évek óta ezt csinálnám.  Teljesen időzavarban vagyok. Mintha minden napom arról szólt volna, hogy siessek haza hozzá, pedig még egy hónapja sem tart az egész.


A család téma ami már kicsit néha aggasztó. Igazából ha leredukálom, annyi az egész hogy az övé tökéletes, az enyém nem, de nekem ez a tökéletlenség is teljesen megfelelt arra hogy teljes életet éljek. Mindkettőnk mást hozott magával, az egyszer fix. Nekem nagyon mesebeli ez az egész... Nem tudom biztosan hogy én is ebbe a kis mesébe csöppenjek. Valamilyen szinten mégsem különíthetem el a két dolgot. Ha nem is teljesen, de valamennyire bizony kell alkalmazkodnom a helyzethet.
Most kicsit butának érzem magam, de kb olyan mintha hagynom kéne hogy szeressenek, ami mégrosszabb hogy talán viszonozni is.
Mindig azt preferáltam hogy jobb a békesség, nem jó az ha fújnak egymásra az emberek egy ilyen szituációban. De a fújnak egymásra ellentéte, az nem teljesen a szeretik egymást verzió.
Valami semlegességgel is tökéletesen meglennék,de ők nem ilyenek, ezt érzem.Bár ők csinálják jól, ez tény. Boldogabbak mint én alapól voltam idáig.

Biztosan bennem van a hiba. Amikor fent voltunk Berhidán, egyáltalán nem gondolkoztam ilyesmin. Nem foglalkoztatott a dolog, inkább csodáltam hogy kis drágám mennyire boldog :) Olyan jó vol úgy látni. Aztán hazajöttünk, és máris készvolt a balhé :D, Nos lényega lényeg, ma pl majdnem szívritmuszavarom volt, amikor a lábamon kellett kiakadni mindenkinek. Vér, oké persze nem szép, de nem fogok meghalni tőle.
Igazából sok oldala van a dolognak ami felől közelíthetném, és szoktam is, de persze ha nem a kacifántosabb verzió érdekelne az nyilván nem én lennék.
Kezelhetném sokkal egyszerűbben is az egészet, de valahol megint csak a büszkeség dolgozik. Nem akarok beletörődni.
Én durvan elszakadtam most ettől a család dologtól, viszont félek hogy most egy másikba kell belefolynom.
Ha felköltözünk, akkor pedig csak hatványozódik a dolog. Bár lehet addigra megbékélek a szituációval, ez még elválik.
Lehet bánni fogom hogy hanyagolom anyát, apát, mamát, de  ennek most ez az ára.
Eddig mindig azzal foglalkoztam hogy másoknak hogy jó az élete, mit kell hogy mondjak, mi az amit elvárnak és szeretnének látni.

Most ezt mind elengedtem. :)

new hope

Hogy mennyi minden történik, az valami hihetetlen :)
Végre nem kell saját magamat győzködnöm semmiről, csak csinálom ami jól esik.

Nincsenek elvárások. Nem kell senkinek megfelelnem különösebben, csak szimplán vagyok ahogy jól esik.
A munkám is nagyon szépen sínen van, mondhatjuk azt is :D
Nem is tudom igazán hol kezdjem el a dolgot. Sokminden van a fejembe, amit még nem sikerült leírnom elég régóta.

Mikor is baszódott el minden?
Április. Erre tisztán emlékszem, de most nem is az a fontos. Inkább az a lényeg, hogy azóta még saját magammal sem tudtam teljesen őszinte lenni, nem hogy  világgal.
Próbáltam abban hinni, és azt gondolni amit mindenki szeretne, hogy legyen.
Olyan szempontból persze rendben volt, hogy mindenki boldog volt, rajtam kivűl.
Nyilván én is boldog  lehettem volna, de szívem lelkem tiltakozott a dolog ellen. Az is lehet hogy persze bennem va a hiba párkapcsolatok terén. Nekem is rengeteg hibám volt, de valamiért mégsem érzem hogy javarészt az én saram lett volna ez a dolog. NEm is ez a fontos most talán... Fejben már igen régóta mélyen ott lappangott hogy  nekem innen ki kell szakadnom, csak nem voltam soha elég határozott. Inkább mindig beletőrődtem hogy jó lesz ez így, mintsem hogy tettem volna azért hogy ténylegesen jól érezzem magam. Ahogy olvasom a régi bejegyzéseimet, kb szánalmasnak érzem az eddigi életemet :D Amit leírtam anno, nagyjából a fele ha igaz.... Jó nem teljesen, volt amikor tényleg boldog voltam, volt amikor tényleg nem, de elég paradoxon ez az egész.

 

Végülis megszületett az elhatározás, nem is olyan régen. :) Az augusztus mégis csak egy szép hónap lett.
Kaptam egy új esélyt. Vagyis inkább csnáltam magamnak :D
Annyira de annyira durva. Még mindig emlékszem mennyire magas volt a vérnyomásom amikor írtam neki. Meg a meglepődés. Akkora barom voltam hogy olyan csúnyán viselkedtem vele. Félek is, a régi sérelmek mindig előkerülnek, és attól tartok csak idő kérédése, és ismét előbukkan. Persze ne legyen igazam, de ez tapasztalat.

MOST boldog vagyok, és azzal kell foglalkoznom hogy boldog vagyok, és az is maradjak.