Na, asszem le is szokok az angol címekről. Felesleges. Vannak nagyobb gondok is, mint azhogy egy bejegyzésnek mégis milyen címet adjak, ami a tartalomhoz illetve a kedvemhez is passzol.
Ohhóóó. Szóba került a kedv. Nincs. :( Illetve van, csak kicsit kusza. Ha egyedül maradok a kis gondolataimmal akkor borzasztó módon le tudom rombolni a nehezen összekapart kis látszat jókedvet. Jó persze nyilván nem melankólia meg egyéb beteges dolgok. De nekem fontos. És a hétvége eseményei fokozottan fontosak. Elég keményen befolyásolják az egész hangulatomat.

Jó volt a Nikinek beszélni róla. meg is lepődött rendesen a sztorin. Valahogy megértem. Én nem meglepődtem, hanem inkább dührohamot kaptam. Nem nem teljesen igaz, először eléggé meglepődtem. Egy "énnn" című mappában nem igazán azt várja az ember, amiket én láttam. Legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy több évre visszamenő tömör mocskot találok benne. Szerintem kicsit össze is tört a szívecském. Borzasztó rossz volt azt látni hogy más lányokkal rendesen tudott mosolyogni a képeket, ő adott másnak puszit, és ő csinálta a képet is. Nálunk ezek a feltételek nemmteljesen teljesültek, vagy csak igen kis mértékben. Igen kurva letört vagyok. :( Úgy érzem hogy életem szerelme közel nem viszonozza azt amit én érzek, pedig nem ezeket állította nekem. Minden egyes szó amivel csak próbált überelni hogy "de én jobban" értelmét vesztette. Arról nem is beszélve hogy ismét kiderülnek a füllentések, csak hogy szépen fogalmazzak. Olyan hulla lazán elfelejtette megosztani velem a tényt, hogy a volt barátnőjével traccsol a hátam mögött mint a picsa. Mindig szóltam neki ha nekem hasonló ügyesbajos dolgom volt, mert ezt éreztem korrektnek, és tudtam hogy ebből később nem lesz semmi probléma. Ő nem. Volt félnivalója. legalábbis ezt érezteti. Olyan illuzóromboló hogy visszaépítettem a kis bizalmamat irányába, de ő megint lerombolta. Asszem van értelme a hülye szólásmondásoknak hogy csöbörből vödörbe. Hasonló a szituáció. Rengetegszer, nem tudom megszámolni hányszor kérdeztem tőle, hogy mostmár tényleg ennyi volt, nincs semmi amiről nem tudok? Természetesen mindig ugyanaz volt a válasz. Eszméletlen sok kisujjeskű ment kárba :( És természetesen - folytatva az előző gondolatot -  mindig kiderült valami újabb, vagy éppen régi de elfelejtett turpisság.
Ideges vagyok? -Igen
Szomorú vagyok? - Nem kifejezés
Bízok benne? - Sajnos csak óvatosan :(
Szeretem? - Mindennél és mindenkinél jobban... :( ♥
Elveszteni semmi esetre sem. Őt nem. Mindenki más passzolható volt, ő az egyetlen, legelső és legutolsó. Vele tervezem az életem, teljesen normálisnak tartom hogy kemények az elvárások. Nem tudom mi a megoldás. Talán megint nincs is. Megtörtént és megint túl kell lépni rajta. Az örökkévalóságig nyilván nem fogom emészteni magamat, de ezt talán mégnehezebb lesz elfelejteni mint az előző kört. Borzalmas módon ideges voltam.