Minden amit elterveztem, és elképzeltem huss ennyi volt.
Baromira nem várom.... így nem...
Nem maga az ajándék tárgyilagossága lett volna fontos, hanem az a környzetet amit ezzel létrehozhattunk volna...ITTHON.
Hogy hogyan kuszálódott össze ez az egész az nekem sem tiszta teljesen.

Két féle karácsonyi sztori alakulhatott volna ki, ha nem szól előre.
Tekintve hogy előre szólt, nem lett jobb.

A verzió

Karácsony reggel van, vagy dél, vagy kettő, vagy mittudomén, annak függvényében mikor ébredünk fel. Van egy szép minimálisan feldíszített fenyőfánk amit agyon fényképezhetek, mert ez az ELSŐ közöskarácsonyunk.... A karácsonyfa mellett bújik egy egy kis ajándék, az egyik neki, a másik nekem.
Jöhet  várvavárt meghitt pillanat. Ő kibontja, majd meghalokaz izgalomtól hogy tetszik-e neki amit kapott vagy nem... közben én is csimagolom kifelé az enyémet. Kapok valamit ami nem tetszik. Lehet hogy nem tetszett volna, de nyilván megpróbáltam volna örülni neki mert NEM  maga az ajándék mint tárgy fontos, hanem hogy együtt ketten éltük meg ezt. Az első közös ajándékozásunk.
Majd amikor NÁLUK, kiderül, hogy igazából nem ez az ajándékom, hanem ő már napok óta tudta, (ha nem hetek óta ) hogy az igazi ajándékomat nem is otthon fogom megkapni, hanem náluk.
Na igen, geci idegbeteg lettem volna... Ahelyett hogy egy tökéletesen meghitt romantikus karácsonyunk lett volna, nem lett, mert árbaszta a fejemet (nyilván jó célért, mert aranyos akart lenni ezzel a kis csínnyel, ám de még mindig otttvan a képben hogy nem itthon, és nem kettesben ajándékozunk, amit úgy vártam)

 

B verzió

Karácsony reggel van, vagy dél, vagy kettő, vagy mittudomén, annak függvényében mikor ébredünk fel. Van egy szép minimálisan feldíszített fenyőfánk amit agyon fényképezhetek, mert ez az ELSŐ közöskarácsonyunk....
- idáig ugyanaz mint az első verzió, majd jön a csavar -
A fa mellett nem bújuk ajándék vagy éppen pontosan egy, amit én tettem oda.
Itt ugye gyanús lesz a dolog...
Nincsen szopatós ajándék, itt jön a színtiszta valóság. Közéli hogy ő mit akart eredetileg, de nem akart velem gonosz lenni, ezért nem vesz semmit, a valódi ajándékom Berhidán fog lapulni.
Nagyjából az lett volnaa vége hogy hozzábaszom az ajándékát, amivel mehet haza egyedül Berhidára.
Itt akár azt is mondhatta volna hogy nem is vett nekem semmit, de úgysem hittem volna el, szóval háromféle sztorit nem tudok belőle kerekíteni, sarkítsuk csak kettőre.



Mi a véleményem jelenleg a karácsonyról?
Leszarom.
Sírni jobban esik.
Az a lehetőség hogy fogja magát és hazamegy az ajándékomért megint csak nem vígasztal... Gondolom náluk mindenki már várja az ajándékozást, és úgy tudják hogy majd ott náluk fogunk.
Én nem vagyok ettől boldog, mert nem így terveztem, de az sem hozza helyre ha hazamegy érte... Feleslegesen elbasz egy csomó pénzt benzinre és ígyis úgyis elbaszódott az egész, mert tudom hogy húzta keresztül mindazt amit megbeszéltünk..

NEM. Nekem nem mindegy hol vagyunk, és nem mindegy hányan vagyunk akkor abban a pillanatban.

Ha minden maradt volna úgy, ahogy megbeszéltük, akkor akár szép is lehetett volna.
Sőt, életem legszebbkarácsonya lehetett volna.