Elég nehéz még a saját oldalamról is megszabadulni a drága előéletétől. De persze megpróbálok mindenhez jófejet vágni. :) Ami aztilleti ügyesebb is vagyok mint gondoltam. Sokkal jobban megy mint hittem volna. Nem kell feltétlen kiülnie mindennek az arcomra. Bár mondjuk megoldást nem biztosítok a ködösítéssel, de addig sem veszünk össze. Vannak dolgok amikben persze kételkedem okkal, de majd tiszázódik. jelenleg elsősorban a fejemben kell rendetraknom. Végülis ha aztnézem szépen rendberaktunk mindent kettőnk között. Már amennyire a helyzet engedi. Persze majdnem minden nap eszembe jut valami amin lehet rugózni, de ezeket nekem kell elengednem. Nem szabad túl sokat agyalnom jelentéktelen dolgokon. Kérdés persze mihez viszonyítom. Nekem egyértelműen nem jelentéktelen dolgok, de majd idővel túl teszem magam rajta. Sok sok kérdés van a buksimban amire nem tudom a választ, de éppen ő sem. Vagy csak nem akarja. Lehet hogy így is a legjobb. Úgysem tudnám elfogadni.

Nemsokára vizsga. mindig egy icipicivel közelebb. Inkább azzal kéne foglalkoznom 100%ban.  Fosok még mindig, nem is kicsit. de egész jó tanár bácsim van ;) Menni fog. Muszáj mennie. Igazán ha most túl leszek rajta, soha a büdös életbe nem kell többet foglalkoznom ilyenekkel. Legalábbis ha minden jól megy. Azt sem bánom ha többet egyáltalán nem is kell használnom a tanultakat... Nem szeretem már annyira ezt a vendéglátós buziságot mint annakidején, amikor elkezdtem. Akkor még érdekesnek tűnt, úgy gondoltam olyan hű de sokat nem is kell tanulnom majd, és egész jól megúszom. Utólag visszagondolva ez nem volt biznisz. Nem érte meg igazából. Mostmár viszont nincs vissza út, végig kell csinálni.

 

Marcipán. Nem gondoltam volna hogy ennyire megszeretem azt a hülye dögöt :( Tényleg utáltam hogy buta, haszontalan és mindig útban van. Pedig annyira nem is volt buta. Csak olyan kis gyámoltalan. emlékszem hogy amikor rászoktam a cigire, ő is jött ki velem hátra a kertbe, és tök örültem neki hogy a kis dög nem tud beszélni :D
Sajna erre már nem lesz több példa. Ő már nem jön vissza. Ugyanúgy megsíratott mint a Szepi. Hiányzik a hülye feje. Az a buta kis tekintet. Valahogy nem bánom hogy nem láttam az altatást, erről jobb volt lemaradni. Ami maradt utána az néhány kép és emlék. ennyi.
Idővel biztos vagyok benne hogy anya talál megint valami kis gyagya kutyát, akit megint utálhatok -látszólag- Szépen lecseng a kis gyászidőszak és lesz másik kutyi, aki pár év múlva ismét megsírat mindenkit. Nagy kibaszás hogy ilyen rövid életük van. Ezzel sajna nincs mint tenni. Csak hét éves volt. :(
Ő is ugyanúgy hiányozni fog mint a Szepi. Akármilyen kis buta volt,  nem felejtem el soha. Talán pont azért is szerettem ennyire.